Előszóként annyit, hogy nem vagyok nagy műfordító, tehát szinte biztos, hogy vannak benne hibák, de igazán igyekeztem, hogy minél pontosabb legyen.
Kellemes olvasást! :)
Letöltés: PDF
Scribd
ALAYNE
Éppen az ő kis urának olvasott egy történetet a Szárnyas Lovagról, amikor Szikla Mya kopogtatott a hálókamrája ajtaján, a lány csizmát és lovaglónadrágot viselt és erősen istállószagú volt. Mya hajában szalma, az arcán pedig mogorva kifejezés ült. Alayne tudta, ez utóbbit Mychel Redfort jelenléte okozta.
- Uram - tájékoztatta Mya Robert nagyurat. - Waynwood úrnő zászlóit látták egy órája az úton. Nemsokára itt lesz Harry unokatestvéreddel. Kívánod üdvözölni őket?
Miért kellett megemlítenie Harryt? gondolta Alayne. Most már soha nem fogjuk kiszedni az ágyból a Madárkát. A fiú megütött egy párnát.
- Küld el őket. Nem kértem, hogy jöjjenek ide.
Mya meghökkent. A Völgyben senki nem bánt nála jobban az öszvérekkel, de az uraságok egészen mások voltak.
- Meghívták őket - mondta bizonytalanul. - A lovagi tornára. Én nem...
Alayne becsukta a könyvét.
- Köszönjük, Mya. Beszélek Robert nagyúrral, ha megengeded.
Megkönnyebbülés látszott az arcán, majd Mya egy szó nélkül távozott.
- Gyűlölöm azt a Harryt - mondta Madárka miután a lány elment. - Unokatestvérnek hív, de csak arra vár, hogy meghaljak és az övé legyen a Sasfészek. Azt hiszi nem tudom, de igen.
- Uraságodnak nem szabadna ilyen képtelenséget képzelnie - mondta Alayne. - Biztos vagyok benne, Ser Harrold nagyon szeret. - És ha az istenek jók engem is fog. A gyomra beleremegett az izgalomba.
- Nem szeret - makacskodott Robert nagyúr. - Az apám kastélyát akarja, ez minden, ezért megjátssza magát. - A fiú felhúzta a takarót kiütéses mellkasára. - Nem akarom, hogy feleségül menj hozzá, Alayne. Én vagyok a Sasfészek ura, és én megtiltom. - Úgy hangzott, mindjárt elsírja magát. - Velem kéne összeházasodnod helyette. Egy ágyban alhatnánk minden éjszaka, és olvashatnál nekem történeteket.
Egy férfi sem vehet engem feleségül, míg a törpe férjem él valahol ezen a világon. Cersei királyné több tucat törpe fejét gyűjtötte össze, állította Petyr, de egy sem volt Tyrioné. - Madárka, nem szabad ilyeneket mondanod. Te vagy a Sasfészek ura és a Völgy védelmezője, és egy előkelő hölgyet kell elvenned, hogy legyen egy fiad, aki majd az Arryn-ház Magas Csarnokában foglal helyet, miután te elmentél.
Robert megtörölte az orrát. - De én azt szeretném...
A lány rátette egy ujját a szájára. - Tudom mit szeretnél, de az nem lehetséges. Nem én vagyok a hozzád illő feleség. Fattyú születésű vagyok.
- Nem érdekel. Jobban szeretlek téged bárkinél.
Olyan kis bolond vagy. - Az uraid zászlóhordozóit érdekelni fogja. Néhányuk felkapaszkodottnak és becsvágyónak tartja az apámat. Ha feleségül vennél, azt mondanák ő vett rá, nem te akartad. A Nyilatkozattévő urak talán még egyszer ellene fordulnának, aztán őt és engem halálra ítélnének.
- Nem hagynám, hogy bántsanak! - mondta Robert nagyúr. - Ha megpróbálják, megröptetem őket - a keze reszketni kezdett.
Alayne megsimogatta az ujjait. - Madárkám, maradj csendben - mikor a remegés elmúlt, azt mondta: - Megfelelő feleség kell neked, egy törvényes születésű, előkelő származású szűz.
-Nem. Én téged akarlak elvenni, Alayne.
Valamikor nagyságos édesanyádnak ez volt a szándéka, de akkor még nemesi származású és törvényes születésű voltam. - Nagyuram kedves, hogy ezt mondja - Alayne megsimogatta a fejét. Lysa úrnő sosem hagyta a szolgálóknak, hogy hozzá érjenek a fiú hajához, és miután meghalt Robert szörnyű hidegrázásoktól szenvedett, valahányszor valaki pengével közelített felé, ezért hát engedték, hadd nőjön, egészen míg elérte kerek vállait, majd petyhüdt, fehér mellkasát. Szép haja van. Ha az istenek jók és elég ideig él, hogy megházasodhasson, a felesége biztosan csodálni fogja. Ennyit szeretni fog benne. - Egy gyermekünk sem lenne törvényes. Az Arryn-háznak csak egy törvényes gyermeke lehetne az örökösöd Ser Harrold helyett. Az apám megfelelő feleséget talál majd a számodra, valamilyen előkelő lányt, aki sokkal szebb, mint én. Együtt fogtok vadászni és sólymászni, és neked adja majd a zálogát, hogy viselhesd a tornákon. Nemsokára, teljesen el fogsz engem felejteni.
- Nem foglak!
- El fogsz. Muszáj lesz - a hangja határozott volt, de gyengéd.
- A Sasfészek ura azt tesz, amit akar. Nem szerethetnélek továbbra is, még ha mást is kell feleségül vennem? Ser Harroldnak van egy szeretője. Benjicot azt mondja, várandós a fattyával.
Benjicotnak meg kellene tanulnia csukva tartani az ostoba száját. - Ezt szeretnéd tőlem? Egy fattyat? - kihúzta a gyerek szorításából az ujjait. - Ilyen módon akarsz megszégyeníteni?
A fiú rémülten nézett. - Nem. Nem úgy gondoltam...
Alayne felállt. - Ha szabad nagyuram, meg kell keresnem az apámat. Valakinek köszöntenie kell Waynwood úrnőt - mielőtt a kis ura megtalálhatta volna a tiltakozás szavait, meghajolt előtte és kimenekült a hálókamrából. Lendületesen végigment a folyosón, át egy fedett hídon a Védelmező szállásáig.
Mikor otthagyta Petyr Baelisht aznap reggel, a férfi az öreg Oswellel találkozott, aki éjszaka érkezett Sirályvárosból egy megviselt lovon. Remélte, hogy talán még mindig beszélgetnek, de Petyr szobája üres volt. Valaki nyitva hagyott egy ablakot és egy köteg papírt lefújt a szél a padlóra. A nap ferdén sütött át a vastag, sárga ablakokon, és porszemek táncoltak a fényben, mint apró, arany rovarok. A távolban hó takarta az Óriások Dárdájának ormait, a hegy alatt az ősz bujkált és őszi búza ért a földeken. Az ablak túloldaláról hallotta a mosónők nevetését a kútnál, és az acélon csendülő acél hangját az udvaron, ahol a lovagok gyakorlatoztak. Szép hangok.
Alayne szeretett itt lenni. Először érezte úgy, hogy újra él, mióta az édesapja... mióta Eddard Stark nagyúr meghalt.
Bezárta az ablakot, összegyűjtötte a lehullott papírokat és egy halomba rakta az asztalon. Az egyik a versenyzők listája volt. Hatvannégy lovag volt meghívva, hogy küzdjön egy helyért Robert Arryn nagyúr új, Szárnyas Lovagokból álló testvériségébe, és hatvannégy lovag jött el, hogy megszerezze a jogot, hogy sólyomtollat viselhessen a sisakján és védhesse az urát.
Versenyzők érkeztek az egész Völgyből, a hegyekből, a partról, Sirályvárosból, a Véres Kaputól, de még a Három Nővérről is. Néhányuk el volt jegyezve, de csak hárman voltak házasok; a nyolc bajnok a következő három évet Robert nagyúr mellett tölti, mint személyes őrei (Alayne azt tanácsolta, legyenek heten, mint a Királyi Testőrség, de Madárka ragaszkodott hozzá, hogy neki feltétlenül több lovag kell, mint Tommen királynak), ezérthát idősebb férfiakat, akiknek feleségük és gyerekeik vannak, nem hívtak meg.
És eljöttek, gondolta Alayne büszkén. Mind eljöttek.
Pont úgy esett, ahogy Petyr mondta aznap, mikor a hollók elrepültek.
- Fiatalok, lelkesek, kalandra és hírnévre éheznek. Lysa nem engedte őket háborúba menni. De ez a második legjobb dolog számukra. Esély, hogy szolgálják az urukat és bizonyítsák vitézségüket. El fognak jönni. Még Örökös Harry is. - Elsimította a lány haját és megcsókolta a homlokát. - Micsoda okos leány vagy.
Valóban okos ötlet volt. A torna, a díjak, a szárnyas lovagok, mind az ő elképzelése volt. Robert nagyúr édesanyja félelemmel plántálta tele a fiút, de mindig bátorságot merített a történetekből, melyeket a lány olvasott neki Ser Artys Arrynról, a Szárnyas Lovagról, vérvonalának alapítójáról. Miért ne vegyük őt körbe Szárnyas Lovagokkal? Gondolta egy éjjel, miután Madárka végre álomba merült. A saját Királyi Testőrsége, hogy megvédje és bátorítsa. Hamar elmondta Petyrnek az ötletét, ő pedig valóra váltotta. Üdvözölni akarja majd Ser Harroldot. Merre mehetett?
Alayne lesurrant a torony lépcsőjén és belépett az oszlopos karzatra a Nagyterem hátuljában. Alatta szolgálók terítettek kecskelábú asztalokat az esti lakomára, miközben a feleségeik és lányaik friss gyékényeket hoztak a régiek helyett. Nestor nagyúr épp Waxley úrnőnek mutatta a vadász jelenetekkel díszített falikárpitjait. Ugyanezen képek egykor Királyvár Vörös Tornyában lógtak, mikor Robert ült a Vastrónon. Joffrey levetette őket és valamelyik pincébe kerültek, míg Petyr Baelish el nem rendezte, a Völgybe hozatalukat, ajándékként Nestor Royce-nak. A drapériák nemcsak gyönyörűek voltak, de a főintéző elragadtatva mesélte bárkinek, aki figyelt rá, hogy egyszer egy királyhoz tartoztak
Petyr nem volt a Nagyteremben. Alayne átvágott a karzaton és lement a vastag, nyugati falba épített lépcsőn a belső udvarba, ahol a dárdaöklelés lesz tartva. Lelátókat emeltek mindazoknak, akik eljöttek megnézni, közöttük négy hosszú sorompóval. Nestor nagyúr emberei épp mésszel festették le a sorompókat, ragyogó zászlókat raktak az állásokra és pajzsokat akasztottak a kapura, amelyen majd a versenyzők áthaladnak.
Az udvar északi végén három gyakorló bábút állítottak fel és néhány versenyző épp gyakorolt. Alayne felismerte a pajzsaikat; Belmore harangjai, a Lynderlyk zöld viperái, Breakstone vörös pörölye, a Tollett-ház fekete és zöld karója. Ser Mychel Redfort megrohamozott egy bábút egy tökéletes ütéssel. Ő is azon szerencsések között volt, akik elnyerhették a szárnyakat.
Petyr nem volt a gyakorlótéren, de az udvaron sem, de amint a lány megfordult, hogy elinduljon egy női hang szólította meg.
- Alayne! - kiáltotta Myranda Royce egy faragott kőpadról, mely egy bükkfa alatt állt, ahol a nő két férfi között ült. Látszott rajta, hogy megmentésre van szüksége. Alayne mosolyogva odasétált barátjához.
Myranda szürke gyapjúruhát viselt, zöld csuklyás köpennyel és egy kétségbeesett pillantással. Mindkét oldalán egy lovag ült. A jobbján lévőnek őszes szakálla, kopasz feje és nagy hasa volt, mely a kardtartó szíjáig ért. A balján helyet foglaló nem volt több tizennyolcnál és vékony volt, akár egy dárda. Vörös szakálla csak részben takarta el a mérgesvörös pattanásokat, melyek az arcát pöttyözték.
A kopasz lovag sötétkék köpenyt viselt és hatalmas rózsaszín ajkai voltak. A pattanásos vöröshajún barna mezőben kilenc fehér sirály volt látható, mely jelezte, hogy ő egy Shett Sirályvárosból. Olyan erősen bámulta Myranda kebleit, hogy alig vette észre Alayne-t, csak mikor a nő felkelt, hogy megölelje. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm - suttogta a fülébe, mielőtt megfordult és folytatta. - Serek, hadd mutassam be nektek Szikla Alayne úrnőt.
- A Védelmező lánya - mondta a kopasz lovag szívélyesen. Nehézkesen felemelkedett. - És, mint látom pont olyan bájos, ahogy mesélik.
Hogy nehogy felülmúlják, a pattanásos felpattant. - Ser Ossifer igazat beszél, te vagy a legszebb hajadon a Hét Királyságban. - Ez udvarias gesztus lett volna, ha nem a lány mellkasának címezi.
- A saját szemeddel láttad a többi hajadont, ser? - kérdezte Alayne. - Fiatal vagy ahhoz képest, hogy ennyire sok helyen jártál.
A fiú elpirult, amitól a pattanásai csak még vörösebbek lettek. - Nem, úrnőm. Sirályvárosból származom.
Én pedig nem, habár Alayne ott született. Most óvatosnak kell lennie. - Mindig szeretettel emlékezem Sirályvárosra - mondta neki halvány mosollyal. Myrandához fordult. - Nem tudod véletlenül, merre van az apám?
- Hadd kísérjelek el hozzá, úrnőm.
- Remélem, megbocsátjátok nekem, hogy megfosztalak Myranda úrnő társaságától - mondta Alayne a lovagoknak. Nem várta meg a választ, hanem belekarolt az idősebb lányba és elhúzta a padtól. Csak mikor hallótávolságon kívülre értek kérdezte meg tőle suttogva. - Tényleg tudod merre van az apám?
- Természetesen nem. Menjünk gyorsabban, az új udvarlóim lehet, hogy követnek. - Myranda grimaszolt. - Szájas Ossifer a legbutább lovag a Völgyben, de Uther Shett a babérjaira tör. Azért imádkozom, hogy megküzdjenek a kezemért és megöljék egymást.
Alayne kuncogott. - Nestor nagyúr biztosan nem lenne elragadtatva ilyen emberek leánykérésétől.
- Ó, lehet, hogy igen. Nagyságos atyám ideges amiatt, hogy megöltem az előző férjemet és ennyi gondot okoztam neki.
- Nem a te hibád volt, hogy meghalt.
- Nem emlékszem senki másra abban az ágyban.
Alayne nem tudott mit felelni. Myranda férje akkor halt meg, mikor szeretkeztek. - Azok a testvérek, akik tegnap érkeztek nagyon lovagiasak - mondta, hogy elterelje a témát. - Ha nem kedveled sem Ser Ossifert sem Ser Uthert, menj hozzá azok közül valamelyikhez. Szerintem a fiatalabb nagyon jóképű.
- Amelyik fókaprém köpenyt viselt? - kérdezte Randa kétkedve.
- Akkor az egyik testvéréhez.
Myranda a szemét forgatta. - A Nővérekről származnak. Tudsz olyan férfit, aki a Nővérekről származik és jó a dárdaöklelésben? Tőkehal olajjal tisztítják a kardjukat és hideg tengervízben fürdenek.
- Nos - mondta Alayne - legalább tiszták.
- Néhányuknak úszóhártya van a lábujjai között. Előbb mennék hozzá Petyr nagyúrhoz. Akkor az anyád lennék. Mennyire kicsi az ujja?
Alayne nem méltatta válaszra a kérdést. - Waynwood úrnő nemsokára itt lesz a fiaival.
- Ez ígéret vagy fenyegetés? - kérdezte Myranda. - A legelső Waynwood úrnőnek egy kancának kellett lennie. Mi más magyarázná, hogy a Waynwood férfiak olyan lóarcúak? Ha valaha is hozzámennék egy Waynwoodhoz, meg kéne esküdnie, hogy felveszi a sisakját, amikor meg akar baszni és lecsukja a rostélyt. - Belecsípett Alayne karjába. - Talán az én Harrym is velük lesz. Észrevettem, hogy őt nem említetted. Sohasem bocsáthatom meg neked, hogy elloptad tőlem. Ő az a fiú, akihez hozzá akarok menni.
- Az eljegyzés az apám műve volt - tiltakozott Alayne századszorra. Csak ugrat, mondta magának... de az évődés mögött érezte a fájdalmat.
Myranda megállt az udvaron, hogy megbámulhassa a gyakorló lovagokat. - Ott van az a férj, aki nekem kell.
Néhány lábnyival odébb két lovag harcolt tompa, gyakorló kardokkal. A pengéik kétszer összecsattantak, majd lecsúsztak egymásról, hogy a felemelt pajzsok hárítsák őket, de a nagyobb férfi hátrálni kezdett az ütközésnél. Alayne nem látta a pajzsa elejét onnan, ahol állt, de a támadója három repülő hollót viselt, mindegyik egy vörös szívet tartott a karmaiban. Három szív és három holló.
Pontosan tudta, hogyan fog végződni a harc.
Néhány pillanattal később a nagy ember kábultan terült el a porban, fején ferde sisakkal. Mikor a pajzshordója lecsatolta róla, hogy kiszabadítsa, vér csordogált a fejbőréből. Ha a kardok nem lettek volna tompák, az agya is a földön lenne. Az utolsó csapás a fejére olyan erős volt, hogy Alayne-nak megrándult az arca az együttérzéstől. Myranda Royce elgondolkodva szemlélte a győztest. - Szerinted, ha szépen kérem, Ser Lyn megöli a kérőimet nekem?
- Talán, egy kövér erszény aranyért. - Ser Lyn Corbray borzalmasan szerette a pénzt, az egész Völgy tudta ezt.
- Sajnos, nekem csak kövér csöcseim vannak. Habár, Ser Lyn esetében egy kövér kolbász a szoknyám alatt jobb szolgálatot tenne.
Alayne kuncogása felkeltette Corbray figyelmét. Odaadta a pajzsát az esetlen pajzshordójának, levette a sisakját és vattával bélelt sapkáját. - Hölgyeim. - Hosszú, barna haja izzadtan tapadt a homlokára.
- Szép ütés, Ser Lyn - kiáltott fel Alayne. - Noha, attól tartok eszméletlenre verted szegény Ser Owent.
Corbray hátrapillantott az udvarra, ahol az ellenfelét épp a pajzshordója segítette fel. - Nem tudja kivel kezdjen ki, nem kellett volna velem próbálkoznia.
Van benne igazság, gondolta Alayne, de azon a reggelen belebújt a kisördög, ezért odaszúrt egyet Ser Lynnek. Édesen mosolyogva azt mondta: - Nagyságos atyám azt mondta, a testvéred új felesége gyermeket vár.
Corbray sötéten nézett rá. - Lyonel sajnálatát küldi. Szívvárban maradt azzal a nővel, nézi ahogy dagad a hasa, mintha ő lenne az első ember, aki teherbe ejtett egy szajhát.
Ó, hát ez egy nyílt seb, gondolta Alayne. Lyonel Corbray első felesége csak egy gyenge, beteges gyermeket adott neki, aki csecsemőkorban meghalt, miközben Ser Lyn maradt a bátyja örököse. Szegény nő végül elhalálozott, azonban Petyr Baelish betoppant és elintézett egy új házasságot Corbray nagyúr számára. A második Corbray úrnő tizenhatéves volt, egy gazdag sirályvárosi kereskedő lánya, hatalmas hozománnyal, a férfiak azt mondták magas, jó alakú, egészséges lány, nagy mellekkel és jó, széles csípővel. És termékeny is, úgy tűnik.
- Mind imádkozunk az Anyához, hogy Corbray úrnő szülése könnyű, a gyermek pedig egészséges legyen - mondta Myranda.
Alayne nem tudott mit tenni. Mosolygott és azt mondta: - Atyám mindig örömmel áll Robert nagyúr hűséges zászlóhordói szolgálatára. Biztos vagyok benne, hogy ő lenne a legjobban elragadtatva, ha neked is segíthetne megházasodni, Ser Lyn.
- Milyen kedves tőle - Corbray szája mosolyfélére húzódott, bár Alayne megdermedt tőle. - De mi szükségem lenne örökösökre, ha nincs földem és úgy tűnik, nem is lesz, köszönhetően a Védelmezőnek? Nem. Mond meg atyádnak, hogy nem kellenek a tenyészkancái.
A hangja annyira csöpögött a méregtől, hogy a lány egy pillanatra majdnem elfelejtette, hogy Lyn Corbray igazából az apja embere, akit megvett és fizetett érte. De tényleg az? Talán, ahelyett, hogy Petyr embere, aki tetteti, hogy Petyr ellensége, igazából a férfi ellensége, aki tetteti, hogy az embere, aki tetteti, hogy az ellensége.
Már a gondolat is elég volt ahhoz, hogy elkezdjen forogni vele a világ. Alayne váratlanul elfordult az udvartól... és beleütközött egy alacsony, markáns arcú, narancssárga hajú férfiba, aki mögötte bukkant fel. A férfi elkapta a lány karját, mielőtt az eleshetett volna. - Úrnőm. Bocsáss meg, ha megleptelek.
- Az én hibám. Nem láttam, hogy itt állsz.
- Mi egerek csöndes teremtmények vagyunk - Ser Shadrich olyan alacsony volt, hogy pajzshordónak nézhették volna, de az arca egy sokkal idősebb emberhez tartozott. A lány mély ráncokat látott a szája sarkában, régi csatákat a füle mögötti sebben és olyan keménységet a szemében, amely egy fiúnak sem lenne. Ez egy felnőtt férfi volt. Noha, még Randa is magasabb volt nála.
- Te is szárnyakért fogsz küzdeni? - kérdezte a Royce lány.
- Egy szárnyas egér ostoba látvány lenne.
- Esetleg kipróbálod a közelharcot helyette? - vetette fel Alayne. A közelharc egy utógondolat volt, egy engesztelő ajándék a fivéreknek, nagybácsiknak, apáknak és barátoknak, akik elkísérték a versenyzőket a Hold Kapujához, hogy megnézzék, ahogy elnyerik az ezüstszárnyaikat, itt viszont a győztesek díjakat kapnak, és esélyt, hogy váltságdíjat nyerjenek.
- Egy jó közelharc minden, amiben egy lovag reménykedhet, hacsak rá nem bukkan egy zsák sárkányra. És ez nem valószínű, ugye?
- Felteszem nem. De most meg kell bocsájtanod nekünk, ser, meg kell találnunk nagyságos atyámat.
Kürtök harsantak fel a fal tetejéről. - Késő - mondta Myranda. - Itt vannak. Nekünk magunknak kell tiszteletünket tennünk előttük - vigyorgott. - Az utolsónak, aki a kapuhoz ér, feleségül kell mennie Uther Shetthez.
Hanyatt-homlok átrohantak az udvaron és az istállókon, a szoknyájuk csapkodott, a lovagok és a szolgálók tekintetükkel kísérték őket, a disznók és csirkék szétszóródtak előttük. Ez egyáltalán nem illett egy hölgyhöz, de Alayne azt vette észre, hogy nevet. Egy kis időre, amíg futott, elfelejtette, hogy ki is ő és hol van, és eszébe jutottak a ragyogó, hideg napok Deresben, amikor a barátjával, Jeyne Poole-lal versenyeztek, miközben Arya rohant utánuk és megpróbálta utolérni őket.
Mire megérkeztek a kapuhoz, mindkettejük arca vörös volt és alig kaptak levegőt. Myranda valahol elhagyta a köpenyét útközben. Épp időben érkeztek. A csapórácsot felemelték, és egy húsz lovasból álló oszlop haladt át alatta. Az élükön Anya Waynwood, Vastölgy úrnője lovagolt komolyan és karcsún, szürkésbarna haját sál fedte. A lovagló köpenye sötétzöld gyapjú volt, barna szőrmével, és a nyakánál egy csat fogta össze, mely házának törött kerekét ábrázolta.
Myranda Royce megállt előtte és térdethajtott.
- Anya úrnő. Légy üdvözölve a Hold Kapujánál.
- Myranda úrnő. Alayne úrnő. - Anya Waynwood fejet hajtott mindkettőjüknek. - Kedves tőletek, hogy köszöntötök bennünket. Engedjétek meg, hogy bemutassam az unokámat, Ser Roland Waynwoodot - biccentett a szóban forgó lovag felé. - Ő pedig a fiatalabbik fiam, Ser Wallace Waynwood. És természetesen a gyámfiam, Ser Harrold Hardyng.
Örökös Harry, gondolta Alayne. A leendő férjem, ha feleségül akar majd venni. Hirtelen rettegés kerítette hatalmába. Azon tűnődött, vajon elvörösödött-e. Ne bámuld, emlékeztette magát, ne bámuld, ne tátsd a szád, ne esetlenkedj. Nézz másfelé. A haja biztosan borzalmas, ezután a futás után. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy megállja, hogy ne próbálja meg visszadugni a kósza hajszálait a helyükre. Ne törődj az ostoba hajaddal! A hajad nem számít. Csak ő számít. Ő és a Waynwoodok.
Ser Roland volt a legidősebb hármuk közül, habár nem volt több huszonötnél. Magasabb és izmosabb volt Ser Wallace-nél, de mindkettejüknek hosszú, beesett arca, szálkás, barna haja és beesett orra volt. Lóarcú és igénytelen, gondolta Alayne.
Harry, elleneben...
Az én Harry-m. Az uram, a szerelmem, a jegyesem.
Ser Harrold minden porcikájától sütött, hogy egy leendő nagyúr; szép alakú és jóképű, egyenes, mint egy lándzsa, kemény izmokkal. A lány tudta, hogy azok a férfiak, akik elég idősek voltak, hogy ismerték Jon Arrynt az ő korában, azt mondták, hogy Ser Harrold pontosan úgy nézett ki, mint ő. Homokszínű szőke haja, halványkék szeme és sasorra volt. Joffrey is csinos volt, emlékeztette magát. Egy bájos szörnyeteg, ez volt ő. A törpe Tyrion nagyúr ellenben kedvesebb volt.
Harry őt bámulta. Tudja, hogy ki vagyok, döbbent rá, és nem tűnik túl boldognak, hogy lát. Még csak most vette észre a címerét. Noha, a köpenyén és lószerszámán a Hardyng-ház vörös és fehér gyémántjait viselte, a pajzsa negyedesen el volt osztva. Az első és harmadik negyedben a Hardyng és Waynwood jelképek voltak, de a második és negyedik negyedben az Arryn-ház holdját és sólymát viselte, égszínkék és sárgásfehér színekkel. Madárkának ez nem fog tetszeni.
Ser Wallace megszólalt.
- Mi vagyunk az u-u-utolsók?
- Igen, serek - válaszolta Myranda Royce, teljesen figyelmen kívül hagyva a dadogását.
- M-m-mikor kezdődik a t-t-torna?
- Hamarosan, remélem - monda Randa. - A versenyzők közül néhányan már egy holdforduló óta itt vannak, és apám húsát és mézsörét fogyasztják. Mind jó emberek, és nagyon bátrak... viszont rengeteget esznek.
A Waynwoodok nevettek, és még Örökös Harry is megeresztett egy sovány mosolyt.
- Havazott útközben, máskülönben hamarabb ideértünk volna - mondta Anya úrnő.
- Ha tudtuk volna, micsoda szépség vár minket a Kapunál, repültünk volna - tette hozzá Ser Roland. Habár a szavait Myranda Royce-nak címezte, Alayne-ra mosolygott közben.
- A repüléshez szárnyak kellenek - válaszolta Randa. - És itt akad pár lovag, akiknek lenne pár szavuk ezt illetően.
- Már alig várok egy élénk vitát - Ser Roland leugrott a lováról, Alayne-hoz fordult és mosolygott. - Hallottam, hogy Kisujj nagyúr lányának csinos az arca és roppant bájos, de senki nem mondta, hogy tolvaj is.
- Tévedsz, ser. Nem vagyok tolvaj!
Ser Roland a szívére tette a kezét.
- Akkor mivel magyarázod ezt a lyukat a mellkasomban, ahonnan elraboltad a szívemet?
- Csak u-u-ugrat téged, hölgyem - dadogta Ser Wallace. - Az u-u-unokaöcsémnek sosem volt szíve.
- A Waynwood keréknek van egy törött küllője, és még a nagybátyám is itt van - Ser Roland fültövön legyintette Wallace-t. - A pajzshordóknak csendben kellene maradniuk, mikor a lovagok beszélnek.
Ser Wallace elpirult.
- Már nem vagyok p-pajzshordó, úrnőm. Az u-unokaöcsém tudja jól, hogy l-l-lov-l-l-lov...
- Lovaggá ütöttek? - kérdezte Alayne szelíden.
- Lovaggá ütöttek - válaszolta Wallace Waynwood hálásan.
Robb az ő korában lenne, ha még élne, nem tudott küzdeni a gondolat ellen, de Robb királyként halt meg, ez pedig csak egy fiú.- Nagyságos atyám a Keleti Toronyban jelölte ki a szobáitokat - mondta Myranda úrnő Waynwood úrnőnek. - De félek a lovagjaidnak osztozniuk kell az ágyakon. A Hold Kapuját nem arra tervezték, hogy otthont adjon ennyi előkelő látogatónak.
- Te a Sólyom Tornyában leszel, Ser Harrold - vetette közbe Alayne. Messze Madárkától. Tudta, hogy ez szándékos volt. Petyr Baelish nem bízott ilyen dolgokat a véletlenre. - Ha megfelel neked, magam kísérlek a szobádhoz - ezúttal a szeme találkozott Harry-ével. A mosolya csakis az övé volt, s közben elmondott egy néma imát a Szűznek. Kérlek, nem kell, hogy szerelmes legyen belém, csak add, hogy kedveljen, csak egy kicsit, most az is elég lenne.
Ser Harrold hidegen nézett le rá.
- Miért felelne meg nekem, hogy Kisujj fattya kísér bárhová?
A három Waynwood ferde szemmel nézett rá.
- Te itt vendég vagy, Harry - emlékeztette őt Waynwood úrnő jeges hangon. - Feltételezem emlékszel rá.
Egy nő páncélja az udvariasság. Alayne érezte, ahogy az arcába szökik a vér. Csak ne sírjak, könyörgött. Kérlek, kérlek, nem szabad sírnom.
- Ahogy óhajtod, ser. És most, ha megbocsátotok, Kisujj fattyának meg kell keresnie nagyságos atyját és tudtára adnia, hogy megérkeztetek, tehát holnap kezdetét veheti a torna - A lovad pedig remélhetőleg megbotlik, Örökös Harry, és te arra az ostoba fejedre esel az első bajvívásodon. Szikla merev arccal fogadta a Waynwoodok kínos bocsánatkéréseit. Mikor végeztek megfordult és elmenekült.
A vártorony közelében egyenesen beleszaladt Ser Lothor Brune-ba, és majdnem ledöntötte a lábáról.
- Örökös Harry? Én azt mondom, inkább Seggfej Harry. Egy felkapaszkodott pajzshordó.
Alayne annyira hálás volt, hogy megölelte.
- Köszönöm. Nem láttad az apámat, ser?
- Lent van a pincében - mondta Ser Lothor. - Nestor nagyúr magtárát ellenőrzi Grafton és Belmore nagyurakkal.
A pince hatalmas, sötét és mocskos volt. Alayne meggyújtott egy viaszgyertyát és felemelte a szoknyáját miközben leereszkedett. A közepe felé meghallotta Grafton nagyúr dörgő hangját és követte.
- A kereskedők vásárolni akarnak, az urak pedig eladni - a sirályvárosi beszélt, mikor a lány rájuk talált. Noha, nem volt magas, Grafton széles volt, vastag karokkal és vállakkal. A haja piszkos, szőke csomóban állt. - Hogy állítsam ezt meg, nagyuram?
- Állíts őröket a kikötőkhöz. Ha kell, kobozd el a hajókat. A hogyan nem számít addig, amíg az élelem nem hagyja el a Völgyet.
- De ezek az árak - tiltakozott Belmore nagyúr. - Az árak több, mint tisztességesek.
- Te azt mondod, több, mint tisztességesek. Én azt mondom, kevesebb, mint, amit kívánhatnánk. Várd ki a végét. Ha kell vedd meg magad az ételt és tárold el. Közeleg a tél. Az áraknak emelkedniük kell.
- Talán - mondta Belmore határozatlanul.
- Boronz Yohn nem fog várni - panaszkodott Grafton. - Neki nincs szüksége hajókra Sirályvároson keresztül, neki megvannak a saját kikötői. Míg mi betakarítjuk a termésünket, Royce és a többi Nyilatkozattévő úr ezüstté változtatja a sajátjukat, ebben biztos lehetsz.
- Reméljük, hogy így lesz - mondta Petyr. - Mikor a magtáraik kiürülnek, minden ezüstérmére szükségük lesz, hogy ellátmányt vegyenek tőlünk. És most, ha megbocsátotok, uraim, úgy tűnik a lányomnak szüksége van rám.
- Alayne úrnő - mondta Grafton nagyúr. - Csak úgy ragyog a szemed ma reggel.
- Kedves tőled, hogy ezt mondod, nagyuram. Atyám, sajnálom, hogy megzavartalak, de gondoltam tudni szeretnéd, hogy a Waynwoodok megérkeztek.
- Ser Harrold is velük van?
Szörnyűséges Ser Harrold. - Igen.
Belmore nagyúr nevetett. - Sosem hittem volna, hogy Royce engedi idejönni. Vak az a férfi, vagy csupán hülye?
- Csak hűséges. Néha ez ugyanazt jelenti. Ha nem engedi meg a fiúnak, hogy bizonyítson, az egy törést eredményezhetne kettejük között. Szóval miért ne engedné meg, hogy küzdjön? A fiú még semmiképpen sem elég tapasztalt, hogy elnyerjen egy helyet a Szárnyas Lovagok között.
- Szerintem sem - felelte Belmore kelletlenül. Grafton megcsókolta Alayne kezét és a két nagyúr távozott, egyedül hagyva a lányt az apjával.
- Gyere - mondta Petyr. - Sétálj velem - karon fogta és elindult vele egyre mélyebben a pincébe, át egy üres tömlöcön. - És milyen volt az első találkozásod Örökös Harry-vel?
- Az a fiú borzalmas.
- A világ teli van borzalmakkal, drágám. Mostanra tudnod kellene. Eleget láttál belőlük.
- Igen - felelte. - De miért kell ilyen gonosznak lennie? A fattyadnak nevezett. Az udvar közepén, mindenki előtt.
- Amennyire tudja, az vagy. Ez az eljegyzés nem az ő ötlete volt, és Bronz Yohn kétség kívül figyelmeztette a ravaszságomra. A lányom vagy. Nem bízik benned, méltóságon alulinak tart téged.
- Nos, nem vagyok. Ő talán azt hiszi, hogy valami hatalmas lovag, de Ser Lothor azt mondja, hogy csak egy felkapaszkodott pajzshordó.
Petyr köré fonta a karját.
- Valóban az, de egyben Robert örököse is. Harry idehozása csak az első lépés volt a tervünkben, de most meg is kell tartanunk őt, és erre csak te vagy képes. Gyengéi a szép arcok, és kinek az arca lenne szebb a tiednél? Bűvöld el. Bájold el. Babonázd meg.
- Nem tudom, hogyan - mondta a lány szerencsétlenül.
- Ó, szerintem tudod - felelte Kisujj, olyan mosollyal, ami nem érte el a szemeit. - Te leszel a legszebb nő a nagyteremben ma este, oly bájos, mint nagyságos anyád volt a te korodban. Nem ültethetlek az emelvényre, de díszes helyen leszel. A tűz a hajadra süt majd, így mindenki látni fogja, hogy milyen szép az arcod. Tarts kéznél egy jó hosszú kanalat, hogy távol tartsd a pajzshordókat, kedvesem. Nem akarod majd, hogy a zöldfülűek láb alatt legyenek, mikor a lovagok jönnek, hogy a zálogodért könyörögjenek.
- Ki akarná egy fattyú zálogát viselni?
- Harry, ha van annyi esze, amennyit az istenek egy libának adnak... de ne add oda neki. Válassz egy másik udvarlót, és tüntesd ki őt helyette. Nem akarsz túl buzgónak látszani, ugye?
- Nem - mondta Alayne.
- Waynwood úrnő ragaszkodni fog hozzá, hogy Harry táncoljon veled, ennyit megígérhetek. Az lesz az esélyed. Mosolyogj a fiúra. Érintsd meg, amikor beszélsz. Sértsd meg a büszkeségét. Ha úgy látszik, hogy reagál rá, mondd neki, hogy az ájulás kerülget, és kérd meg, hogy vigyen ki, hogy egy kis friss levegőt szívhass. Egy lovag sem tudna visszautasítani egy ilyen kérést egy szép fiatal lánytól.
- Igen - felelte a lány. - De azt hiszi, hogy fattyú vagyok.
- Egy gyönyörű fattyú, és a Védelmező lánya - Petyr közelebb húzta magához és mindkét orcáját megcsókolta. - Az éjszaka hozzád tartozik, kedvesem. Erre mindig emlékezz.
- Megpróbálok, atyám - mondta.
Az ünnepségen minden úgy volt, ahogy az apja ígérte.
Hatvannégy fogást szolgáltak fel, a hatvannégy versenyző tiszteletére, akik eljöttek ilyen messze, hogy az uruk elött küzdjenek meg az ezüst szárnyakért. Szolgáltak fel, a folyókból és tavakból halászott csukát, pisztrángot és lazacot, és tengeri rákot, tőkehalat és heringet. Volt kacsa és kappan, páva a tollazatával együtt, és hattyú mandulatejben. Szopós malacokat hoztak a szájukban almával, és volt három hatalmas bölény, amit a várudvaron sütöttek, mivel túl nagyok voltak és nem fértek be a konyha ajtaján. Több vekni kenyér sorakozott a kecskelábú asztalon Nestor nagyúr nagytermében, és hatalmas sajtkorongokat hoztak fel a pincékből. A vajat frissen köpülték, és volt póréhagyma, sárgarépa, sült vöröshagyma, cékla és fehérrépa. A legjobb, amit Nestor nagyúr szakácsai készítettek, pedig egy pompás finomság volt, egy citromtorta, mely az Óriások Dárdájának alakját viselte, tizenkét láb magas volt és egy cukorból készült Sasfészek díszítette.
Az én számomra. Gondolta Alayne, amikor behozták. Madárka szintén imádta a citromos süteményeket, de csak azóta, hogy a lány elmondta neki, hogy azok a kedvencei. A tortához szükség volt az összes citromra a Völgyben, de Petyr megígérte, hogy Dorne-ból hozat még.
Voltak ajándékok is, nagyszerű ajándékok. Minden versenyző kapott egy ezüstszínű köpenyt és egy sólyomszárny alakú melltűt. A fivérek, apák és barátok, akik eljöttek, hogy megnézzék a versenyt, acél tőröket kaptak. Az anyáknak, nővéreknek és hölgyeknek pedig több vég selyem és myri csipke járt.
- Nestor nagyúr roppant bőkezű - hallotta Alayne Ser Edmund Breakstone hangját.
- Bő keze és egy kisujja van - válaszolta Waynwood úrnő, miközben Petyr Baelish felé biccentett. Breakstone értette, mire gondol. Ezen bőkezűség igazi forrása nem Nestor nagyúr volt, hanem a Védelmező.
Miután felszolgálták, majd eltakarították az utolsó fogást is, az asztalokat elvitték, hogy legyen hely a tánchoz, és a zenészek is megérkeztek.
- Nincsenek énekesek? - kérdezte Ben Coldwater.
- A kis úr nem tudja elviselni őket - válaszolta Ser Lymond Lynderly. - Marillion óta nem.
- Ó... ő volt az a férfi, aki meggyilkolta Lysa úrnőt, ugye?
Alayne megszólalt.
- A dalai nagyon tetszettek neki, de talán túlzottan a pártfogásába vette. Mikor feleségül ment az apámhoz, a férfi megőrült és kilökte Lysa úrnőt a Hold ajtaján. Robert nagyúr azóta gyűlöli az éneklést. Habár, a zenét szereti.
- Akárcsak én - mondta Coldwater. Felemelkedett és Alayne felé nyújtotta a karját. - Megtisztelnél ezzel a tánccal, úrnőm?
- Nagyon kedves vagy - mondta a lány, miközben a táncparkettre vezették.
Ő volt az első táncpartnere az este, de messze nem az utolsó. Ahogy Petyr is ígérte, a fiatal lovagok köré sereglettek és a kitüntetéséért versenyeztek. Ben után jött Andrew Tollett, a jóképű Ser Byron, a vörös orrú Ser Morgarth, és Ser Shadrich a Veszett Egér. Utánuk Ser Albar Royce, Myranda izmos, de buta bátyja és Nestor nagyúr örököse. Táncolt mind a három Sunderlanddel, és közülük egynek sem volt úszóhártya az ujjai között, bár a lábukért nem tudott kezeskedni. Uther Shett is megjelent, hogy nyálas bókokat mondjon neki, miközben rátaposott a lábára, de Ser Félvad Targon az udvariasság mintaképének bizonyult. Ezután Ser Roland Waynwood kérte fel és nevettette meg a teremben lévő lovagok feléről szóló viccekkel. A nagybátyja, Wallace következett, aki megpróbálkozott ugyanezzel, de a szavak nem álltak a szájára. Alayne végül megsajnálta, és elkezdett csevegni vele, hogy megkímélje őt a szégyenkezéstől. Mikor a táncnak vége lett, elnézést kért, és visszament a helyére, hogy igyon egy ki bort.
És ott állt ő, Örökös Harry maga; magasan, jóképűn és savanyú ábrázattal.
- Alayne úrnő. Felkérhetlek erre a táncra?
A lány gondolkodott egy pillanatig.
- Nem. Nem hinném.
A fiú elpirult.
- Megbocsáthatatlanul goromba voltam veled az udvaron. Meg kell bocsátanod nekem.
- Kell? - hátra dobta a haját, és ivott egy korty bort, míg a fiú várt. - Hogy lehet megbocsátani valakinek, aki megbocsáthatatlanul goromba? Megmagyaráznád nekem, ser?
Ser Harrold zavartnak látszott.
- Kérlek. Csak egy táncot.
Bűvöld el. Bájold el. Babonázd meg.- Ha ragaszkodsz hozzá.
A fiú bólintott, a karját nyújtotta és a parkettra vezette. Míg arra vártak, hogy újra kezdődjön a zene, Alayne az emelvényre pillantott, ahol Robert nagyúr foglalt helyet. Kérlek, imádkozott, ne hagyd, hogy elkezdjen rángatózni. Ne itt. Ne most. Coleman mester biztosította, hogy a fiú megivott egy nagy adag édestejet az ünnepség előtt, de akkor is.
Ekkor felcsendült egy dallam és már táncoltak is.
Mondj valamit, unszolta magát. Ser Harry sosem fog beléd szeretni, ha nem mersz beszélni vele. Talán azt kéne mondania, hogy milyen remek táncos? Nem, ez valószínűleg már tucatszor hallotta az este. Azonkívül Petyr azt mondta, hogy nem szabad túl buzgónak látszanom. Ehelyett inkább így folytatta:
- Hallottam, hogy nemsokára apa leszel - ez nem olyan dolog volt, amit a legtöbb lány szívesen mondott a jövendőbeliének, de látni akarta, hogy vajon hazudik-e a fiú.
- Másodszorra. A lányom Alys kétéves.
A fattyú lányod, Alys, gondolta Alayne, de mást mondott.
- Bár neki más volt az anyja.
- Igen. Cissy csinos teremtés volt, mikor találkoztunk, de a szülés után olyan kövér lett, mint egy tehén, így Anya úrnő elrendezett neki egy házasságot az egyik emberével. Sáfránnyal más a helyzet.
- Sáfrány? - Alayne megpróbált nem nevetni. - Komolyan?
Ser Harroldban volt annyi becsület, hogy elpirult.
-Az apja azt mondja, hogy ő drágább neki még az aranynál is. A férfi gazdag, a leggazdagabb ember Sirályvárosban. Fűszerkereskedő.
- És hogy fogod elnevezni a gyermeket? - kérdezte. - Fahéj, ha lány? Szegfűszeg, ha fiú?
Harry ettől majdnem megbotlott.
- Hölgyem tréfálkozik.
- Ó, nem - Petyr harsogni fog a nevetéstől, ha elmesélem neki, hogy mit mondtam.
- Sáfrány roppant gyönyörű, tudatom veled. Magas és karcsú, nagy barna szemekkel és mézszínű hajjal.
Alayne felemelte a fejét.
- Nálam szebb?
Ser Harrold az arcát tanulmányozta.
- Te is elég csinos vagy, elismerem. Mikor Anya úrnő először beszélt erről a házasságról, attól féltem, hogy úgy fogsz kinézni, mint az apád.
- Kis, hegyes szakáll meg minden? - nevetett Alayne.
- Nem úgy értettem...
- Remélem a dárdaöklelésben jobb vagy, mint a beszédben.
Egy pillanatig a fiú döbbentnek látszott. De mikor a dal véget ért, kirobbant belőle a nevetés.
- Senki nem szólt, hogy szellemes vagy.
Szép fogai vannak, gondolta a lány, egyenesek és fehérek. És mikor mosolyog, neki vannak a legszebb gödröcskék az arcán. Megérintette egy ujjával a fiú orcáját.
- Ha valaha összeházasodunk, vissza kell küldened Sáfrányt az apjához. Én leszek majd az egyetlen fűszer, amit akarsz.
Harry vigyorgott.
- Be fogom tartatni veled az ígéreted, hölgyem. Addig is, viselhetem a zálogod a tornán?
- Nem. Már odaígértem... másnak - még nem volt biztos benne, hogy kinek, de tudta, hogy találni fog valakit.
Fordította: Esztyy98
Eredeti szöveg: http://www.georgerrmartin.com/excerpt-from-the-winds-of-winter/
Kérlek ne lopj! Köszönöm! :)
Eredeti szöveg: http://www.georgerrmartin.com/excerpt-from-the-winds-of-winter/
Kérlek ne lopj! Köszönöm! :)