Elkészült még egy fejezet! :)
Sok olyan név volt benne, amelyek eddig még nem szerepeltek a könyvekben, de igyekeztem minél pontosabban fordítani. Az esetleges hibákért előre is elnézést kérek.
A következő majd az Arianne fejezet lesz, de még nem tudom, mikorra fogok elkészülni vele.
MERCY
Zihálva ébredt, azt sem tudta, ki ő vagy, hogy hol van.
A vér szagát még mindig érezte az orrában... vagy csak a rémálma maradt meg sokáig? Megint farkasokról álmodott, amint átrohannak egy sötét fenyőerdőn a préda nyomát követve.
A szobában félhomály volt, szürke és borús. Dideregve felült az ágyában és végigfuttatta egyik kezét a fejbőrén. A sörték bökték a tenyerét. Le kell borotválnom, mielőtt Izembaro meglát. Mercy, Mercy vagyok és ma este megerőszakolnak és megölnek. Az igazi neve Mercedene volt, de mindig mindenki Mercynek hívta...
Kivéve az álmaimban. Vett egy mély levegőt, hogy lecsillapítsa dübörgő szívét, s közben megpróbált visszaemlékezni arra, hogy mit álmodott, de a nagy részét már elfelejtette. Vér volt benne, a feje felett világított a telihold, és volt egy fa, ami figyelte őt futás közben.
A redőnyöket nyitva hagyta, hogy a reggeli nap felébressze. De most nem sütött a nap Mercy kicsi szobáján kívül, az ablak előtt szürke ködfal állt. A levegő lehűlt... szerencsére, különben talán az egész napot ágyban tölti. Annyira Mercyre vallott volna, ha átalussza a saját megerőszakolását.
A libatollak bökték a lábait. A takarója köré tekeredett, mint egy kígyó. Kiszabadította magát, majd az üres padlóra dobta, és meztelenül az ablakhoz ment. Braavos beleveszett a ködbe. A lány látta a zöld vizet maga alatt a kis csatornában, a kőburkolatú utat az épület mögött, két íjászt a mohos hídon... de a híd legvége eltűnt a szürkeségben, és a csatorna másik oldalán lévő házakból is csak pár bizonytalan fénypont látszott. Lágy loccsanást hallott, amint egy kígyóbárka bukkant fel a híd középső boltíve alatt.
- Hány óra van? - kiáltott le Mercy a kígyó farka mellett álló férfinak, aki egy rúddal hajtotta előre a hajót.
Az ember felnézett, a hang után kutatva.
- Négy, a Titán üvöltése óta - a hangja visszhangzott a kavargó zöld vízen és a láthatatlan épületek falain.
Nem késett el, még nem, de nem szabad vesztegetnie az időt. Mercy mindig boldog volt és keményen dolgozott, de ritkán érkezett időben. Ez aznap este nem lett volna szerencsés. A westerosi küldöttet várták aznap a Kapuhoz, és Izembaro nem fogadott volna el kifogásokat, még akkor sem, ha a lány szépen mosolygott volna hozzájuk.
Múlt este, mielőtt elment lefeküdni megtöltötte a mosdótálját a csatornából, mivel jobban kedvelte a kissé sós vizet az iszapos zöld esővíznél. Belemártott egy durva rongyot, és lemosta magát a feje búbjától a sarkaiig, miközben egy lábon egyensúlyozott, hogy bőrkeményedéses talpához is hozzáférjen. Ezután megkereste a borotváját. A csupasz fejbőrön jobban állnak a parókák, állította Izembaro.
Megborotválkozott, felöltötte az alsóruháját, és belebújt egy formátlan barna gyapjúruhába. Mikor felvette a harisnyáját látta, hogy az egyik szára javításra szorul. Majd megkéri a Tolvajt, hogy segítsen; saját varrása oly szánalmas volt, hogy a ruhatárosnő legtöbbször szánakozva nézett rá. Bár lophatnék egy szebbet a ruhásszekrényből. Noha, ez kockázatos volt. Izembaro gyűlölte, mikor a komédiások a jelmezeit viselték az utcán. Kivéve Wendeyne. Egy lánynak csak le kell szopnia Izembaro farkát, és máris azt a ruhát viseli, amelyiket akarja. Mercy nem volt olyan bolond, hogy ilyet tegyen. Daena figyelmeztette.
- Azok a lányok, akik elindulnak ezen az úton, a Hajón végzik, ahol minden férfi tudja, bármelyik csinos darabot megkaphatja, ha elég vastag az erszénye.
A csizmái régi, barna bőrből készült darabok voltak, sófoltokkal pöttyözöttek, és repedezettek a sok használattól. Az öve egy kékre festett kenderkötél volt, melyet a derekára kötött, és egy kést akasztott a jobb csípőjére, valamint egy pénzes zacskót a balra. Végül átvetette a vállain a köpönyegét. Igazi komédiás köpeny volt, lila gyapjú vörös selyemszegéllyel, csuklyával, hogy védje az esőtől, és három rejtett zsebbel. Az egyikben néhány érme lapult, a másikban egy vaskulcs, a harmadikban pedig egy tőr. Egy igazi tőr, nem egy gyümölcsvágó kés, mint, ami a csípőjén lógott, habár ez igazából nem volt Mercyé, csakúgy, mint a többi kincse sem. A gyümölcsvágó kés viszont igen. A lányt arra teremtették, hogy gyümölcsöt egyen, mosolyogjon és viccelődjön, keményen dolgozzon és azt tegye, amit mondanak neki.
- Mercy, Mercy, Mercy - énekelte, amint lement a falépcsőn az utcára. A korlát szálkás volt, a fokok meredekek, és összesen öt lépcsősor volt, melyeknek köszönhetően olcsón kapta a szobát. Ezeknek, és Mercy mosolyának. Igaz, hogy kopasz és vékony volt, de szépen mosolygott, és udvariasan viselkedett. Még Izembaro is egyetértett azzal, hogy udvarias. Nem volt messze a Kaputól, úgy, ahogy a varjak repülnek, de az olyan lányoknak, akiknek lábaik voltak szárnyak helyett, hosszabb volt az út. Braavos egy kanyargós város volt. Az utcák kanyargósak voltak, a sikátorok kanyargósabbak, a csatornák pedig a legkanyargósabbak mind közül. Legtöbbször a hosszabb úton szeretett menni, le a Rongyszedők utcáján, tovább a Külső Kikötőn, ahol látta a tengert maga előtt és az eget maga fölött, és tiszta kilátása volt a Nagy Lagúnán át az Arzenálra és Sellagoro Pajzsának emelkedőire. A tengerészek köszöntek neki, mikor áthaladt a kikötőn, leszóltak a szurkos ibbeni bálnavadász hajók fedélzetéről és a nagy hasú westerosi halászbárkákról. Mercy nem mindig értette a szavaikat, de tudta, hogy mit mondanak. Néha visszamosolyogott és azt mondta, hogy a Kapunál találkozhatnak vele, ha van elég pénzük.
Az útja a Szemek Hídján át vitte, melyen faragott kőarcok voltak. A tetejéről belátta az egész várost: az Igazság Csarnokának zöld rézkupoláit, a Bíbor Kikötő árbocait, melyek úgy emelkedtek, mint egy erdő, a magas tornyokat, az arany villámokat a Tengerúr palotáján... még a Titán bronz vállait is a sötétzöld tengeren túl. De csak akkor, mikor a nap sütött Braavoson. A vastag ködben csak a szürkeség volt látható, így hát Mercy a rövidebb utat választotta, hogy kímélje szegény repedezett csizmáit.
A pára úgy tűnt, megnyílik előtte, majd újra bezárult utána. Az utcakövek nedvesek és simák voltak a lába alatt. Hallotta egy macska panaszos nyávogását. Braavos jó hely volt a macskáknak, akik ott is voltak mindenfelé, különösen éjszakánként. A ködben minden macska szürke, gondolta Mercy. A ködben minden ember gyilkos.
Még sohasem látott ennél nagyobb ködöt. A nagyobb csatornákban, a hajósok néha összeütköztek a kígyóbárkáikkal, mivel nem tudtak mást tenni, csak homályos fényeket gyújtani a hajójuk egyik oldalán.
Mercy elhaladt egy öregember mellett, aki egy lámpást vitt és a másik irányba tartott, és irigyelte a fényért. Az utca olyan homályos volt, hogy alig látta, hová lép. A város szegényebb részein, a házak, boltok és raktárépületek összezsúfolódtak, egymásra dőltek, mint a részeg szeretők, a felsőbb emeleteik olyan közel voltak, hogy át lehetett lépni az egyik erkélyről a másikra. Az utcák alattuk sötét alagutakká váltak, ahol minden lépés visszhangzott. A kisebb csatornák még veszélyesebbek voltak, mivel sok háznak, mely szegélyezte őket, voltak a víz fölé kiugró részeik. Izembaro imádta előadni a Tengerúr beszédét A kereskedő szomorú lányából, miszerint: "itt áll az utolsó Titán, fivérei köves vállain lovagolva", de Mercy jobban szerette azt a jelenetet, ahol a kövér kereskedő a Tengerúr fején ült, mikor áthaladt arany és bíbor bárkáján. Egyedül Braavosban történhetett ilyen, ezt mondták, és egyedül Braavosban nézte együtt nevetéstől harsogva Tengerúr és matróz.
A Kapu közel volt, a Víziváros szélén állt, a Külső Kikötő és a Bíbor Kikötő között. Egy régi raktár égett ott le, a talaj pedig minden éveben süllyedt egy kicsit, így hát olcsó volt a telek. Izembaro a raktár elárasztott, szikla alapján emelte fel a színházat. Igaz, hogy a Dóm és a Kék Lámpás környezete elegánsabb, mondta a komédiásainak a férfi, de itt a kikötők között soha nincsen híja a hajósoknak és kurváknak, akik megtöltik a nézőteret. A Hajó közel volt, és még mindig szép tömeget vonzott a kikötőbe, ahol immár húsz éve horgonyzott, mondta Izembaro, és így a Kapu is virágozni fog.
Az idő bebizonyította, hogy igaza volt. Rendbe tették az épületet, a Kapu színpadja kapott egy ponyvát maga fölé, a jelmezeik hajlamosak voltak a penészesedésre, és vízi kígyók fészkeltek az elárasztott pincében, de ezek közül egy sem zavarta őket, míg a nézőtér tele volt.
Az utolsó híd kötelekből és nyers palánkokból állt, és úgy látszott eltűnt a semmibe, de ez csak a köd miatt volt. Mercy átszaladt rajta, a sarkai csattogtak a fán. A köd szétnyílt, mint egy rongyos szürke függöny, így feltűnt előtte a színház. Sárga fény ömlött ki az ajtókon, és Mercy hallotta a benti hangokat. A bejárat mellett Nagy Brusco épp átfestette a legutóbbi műsor címét, és felírta helyette hatalmas vörös betűkkel, hogy A véres kéz. A szavak alá egy véres kezet is rajzolt azok számára, akik nem tudtak olvasni. Mercy megállt, hogy megnézze.
- Nagyon szép az a kéz - mondta neki.
- A hüvelykujja eltört - mutatott rá Brusco az ecsetével. - A Komédiások Királya keresett.
- Olyan sötét volt, hogy csak aludtam és aludtam. - Mikor Izembaro először a Komédiások Királyának hívta magát, a társulat gonosz örömét lelte benne, hiszen érezték, ezzel megsértik a rivális Dómot és a Kék Lámpást. Habár, újabban Izembaro elkezdte túl komolyan venni a címét.
- Most már csak királyokat hajlandó eljátszani - mondta Marro a szemét forgatva. - És, ha a darabban nincs király, hamarosan már nem is fogjuk előadni.
A véres kézben két király is volt, egy kövér és egy fiatal fiú. Izembero játszotta a kövéret. Nem volt nagy szerepe, de volt egy kitűnő beszéde, miközben haldokolva feküdt, és egy pompás harca egy démoni vaddisznóval azt megelőzően. Phario Forel írta a darabot, és neki volt a legvéresebb tolla egész Braavosban.
Mercy a színpad mögött találta a társaságot, és becsusszant Daena és a Tolvaj között, reménykedve, hogy késői érkezése észrevétlen marad. Izembaro arról beszélt, hogy a köd ellenére telt házra számít.
- Westeros királya elküldte követét, hogy tiszteletét tegye a Komédiások Királyánál ma este - mondta a társulatának. - Mi nem fogunk csalódást okozni uralkodó társainknak.
- Mi? - kérdezte a Tolvaj, aki a színészek jelmezeit készítette. - Most már több is van belőle?
- Elég kövér, hogy kettőnek számítson - suttogta Bobono. Minden színtársulatnak kellett egy törpe. Ő volt az övék. Mikor meglátta Mercyt, rákacsintott. - Aha - mondta. - Itt is van. Készen áll a kislány a megerőszakolására? - Cuppantott egyet.
A Tolvaj fejbe vágta.
- Maradj csöndben.
A Komédiások Királya figyelmen kívül hagyta a jelenetet. Még mindig beszélt, elmondta a mutatványosoknak, hogy milyen nagyszerűnek kell lenniük. A westerosi küldött mellett lesznek még tisztviselők, és híres kurtizánok is ma este a nézők között. Nem állt szándékában hagyni, hogy rossz benyomásokkal távozzanak.
- Nagyon rosszul fog járni az, aki csalódást okoz nekem - ígérte. Ezt a fenyegetést Phario Forel első darabjából, a Sárkányurak értékéből kölcsönözte, ahol Garin herceg szájából hangzott el a csata előestéjén.
Mire Izembaro befejezte, már csak kevesebb, mint egy óra maradt az előadásig, és a komédiások őrjöngtek. A Kapu Mercy nevétől volt hangos.
- Mercy - könyörgött a barátja, Daena. - Stork úrnő már megint rálépett a köntöse szélére. Segíts visszavarrni!
- Mercy - hívta az Idegen. - Hozd ide a rohadt ragasztót, le fog esni a szarvam.
- Mercy - mennydörögte maga, Izembaro a Hatalmas. - Mit csináltál a koronámmal, te lány? Nem léphetek színpadra a koronám nélkül. Honnan tudnák akkor, hogy én vagyok a király?
- Mercy - nyikorogta a törpe Bobono. - Mercy, valami baj van a zsinórjaimmal, a farkam folyton leesik.
Előkerítette a ragasztót és rögzítette az Idegen bal szarvát a homlokára. Megtalálta Izembaro koronáját az árnyékszéken, ahol mindig elhagyta, és segített neki a parókájához tűzni. Aztán rohant tűért és cérnáért, hogy a Tolvaj visszavarrhassa a szegélyt a királynő arany esküvői ruhájára.
És Bobono farka valóban leesni készült. Arra tervezték, hogy előbukkanjon az erőszaktevős jelenethez. Milyen undorító dolog, gondolta Mercy, miközben a törpe előtt térdelt, hogy helyrehozza. A farok egy láb hosszú volt és olyan vastag, mint a lány karja, elég nagy, hogy még a legmagasabb páholyból is látni lehessen. A kelmefestő elég szegényes munkát végzett; a dolog maga rózsaszín és fehér foltos, a vége pedig szilvaszínű volt. Mercy visszadugta Bobono nadrágjába és megkötötte a zsinórjait is.
- Mercy - énekelte a férfi, míg a lány megszorította a zsinórokat. - Mercy, Mercy, gyere be ma este a szobámba, és csinálj férfit belőlem.
- Eunuchot fogok belőled csinálni, ha továbbra is kioldod a nadrágodat, csak hogy a lábad közére pazaroljam az időmet.
- Minket egymásnak teremtettek, Mercy - bizonygatta Bobono. - Nézd, hiszen egy magasak vagyunk.
- Csak ha térdelek. Emlékszel a szövegedre? - csupán két hete volt, hogy a törpe bebillegett a színpadra és Az archon gyötrelmét a grumpkin beszédével nyitotta a Kereskedő kéjsóvár úrnőjéből. Izembaro élve megnyúzza, ha elkövet még egy ilyen baklövést, még az sem érdekelte volna, hogy milyen nehéz egy jó törpét találni.
- Mit adunk elő, Mercy? - kérdezte Bobono ártatlanul.
Csak ugrat engem, gondolta Mercy. Ma este nem részeg, tökéletesen tud mindent.
- Phario új Véres kezét, a Hét Királyság küldöttének tiszteletére.
- Már emlékszem - Bobono baljós károgássá halkította a hangját. - A hétarcú isten rászedett engem - mondta. - Nemes atyámat a legtisztább aranyból teremtette, csakúgy, mint a testvéreimet, egy fiút és egy lányt. De engem sötétebb anyagból alkotott, csont és vér és por, összegyúrva, ezzé az undok testté, mit magad előtt látsz. - Ezzel megragadta a lány mellkasát, és a mellei után kutatott. - Nincsenek cicijeid. Hogy tudnék megerőszakolni egy lányt cicik nélkül?
A lány a mutató és hüvelykujja közé kapta a törpe orrát és megcsavarta.
- Nem lesz orrod, hacsak le nem veszed rólam a kezed.
- Aúúúúúúú - visította, és elengedte.
- Egy vagy két év múlva nőnek majd cicijeim - Mercy toronyként magasodott a kis ember fölé. - De te soha nem fogsz új orrot növeszteni. Gondolj erre, mielőtt hozzámérsz.
Bobono megdörzsölte fájós orrát.
- Nincs rá okod, hogy ilyen szégyenlős legyél. Hamarosan úgyis megerőszakollak.
- A második felvonásig nem.
- Mindig jól megszorongatom Wendeyne melleit Az archon gyötrelmében, mikor megerőszakolom - panaszkodott a törpe. - Ő szereti, és a közönség is. El kell kápráztatnunk a közönséget.
Ez egyike volt Izembaro "bölcsességeinek", ahogy ő nevezte. El kell kápráztatnunk a közönséget.
- Fogadok, hogy elkápráztatnám a közönséget, ha letépném a törpe farkát és fejbe verném vele - válaszolta Mercy. - Ilyet még úgysem láttak. - Mindig mutass nekik olyat, amit még nem láttak, ez szintén Izembaro "bölcsességei" közé tartozott, és erre Bobononak sem volt könnyű mit mondania. - Készen vagy - közölte Mercy. - Lássuk, hogy a nadrágodban tudod-e tartani, amíg kell.
Izembaro megint őt hívta. Most a vaddisznóölő lándzsáját nem találta. Mercy megkereste neki, segített Nagy Brusconak felölteni a vaddisznó jelmezét, ellenőrizte az áltőröket, hogy biztos legyen, senki nem cserélte ki őket igazira (a Dómban már történt ilyen, és egy komédiás meghalt), és töltött Stork úrnőnek egy korty bort, amit minden előadás előtt elfogyasztott. Mikor az összes "Mercy, Mercy, Mercy" kiáltás abbamaradt, megpihent egy pillanatig a ház előtt.
A nézőtér annyira megtelt, mint még soha, és már most mindenkinek jó kedve volt, tréfálkoztak és lökdösődtek, ettek és ittak, Látott egy árust, aki nagy darab sajtokat adott el, amiket az ujjaival tört le, ha vevőre akadt. Egy nőnél egy kosárnyi ráncos alma volt. Több tömlő bor járt kézről kézre, néhány lány csókot árult pénzért, egy tengerész pedig furulyázott. A szomorú szemű kis ember, akit Quillnek hívtak, hátul állt, és figyelte hogy mit lophatna el a saját darabjaihoz. Bűvész Cossomo is eljött, és vele volt Yna, a félszemű szajha a Boldog Kikötőből, de Mercy nem ismerhette őket, és ők sem ismerték Mercyt. Daena felismert néhány rendszeres vendéget, és megmutatta őket a lánynak; Dellono, a kelmefestő, akinek beesett fehér arca és foltos lila kezei voltak, Galeo, a kolbász készítő, zsíros bőrkötényében, a magas Tomarro, vállán a házi patkányával.
- Jobb lesz, ha Tomarro nem hagyja, hogy Galeo meglássa azt a patkányt - mondta Daena. - Azt hallottam, ez az egyetlen hús, amit azokba a kolbászokba tesz.- Mercy eltakarta a száját és nevetett.
A karzat is megtelt. Az első és a harmadik szint a kereskedőknek, a kapitányoknak és egyéb tiszteletre méltó személyeknek volt fenntartva. A bravok a legmagasabb, negyedik emeletet kedvelték, amiért a legkevesebbet kellett fizetni. Ott fent rikítottak a színek, míg lejjebb komorabb árnyalatok uralkodtak. A második szint több fülkére volt osztva, ahol a hatalmasabbak foglaltak helyet nagy kényelemben, távol a felettük és alattuk lévő közönségességtől. Nekik volt a legjobb rálátásuk a színpadra, és szolgálók hordták az ételt, bort, párnákat, bármit, amit kívántak. Még az is ritkaság volt, ha ez a szint félig megtelt; azok az előkelőségek, akik a színjátszásnak szenteltek egy estét, inkább a Dómot vagy a Kék Lámpást keresték fel, ahol az előadások finomabbak és költőibbek voltak.
Ez az este más volt, kétség kívül a westerosi küldöttnek köszönhetően. Az egyik fülkében Otharys három leszármazottja foglalt helyet, mindegyik egy híres kurtizán társaságában; Prestayn egyedül ült, ez az ember olyan öreg volt, hogy csodaszámba ment, hogy eljutott a székéig; Torone és Pranelis egy fülkén, és egy kényelmetlen szövetségen osztoztak; a Harmadik Kard féltucat barátját látta vendégül.
- Öt tisztviselőt látok - mondta Daena.
- Bessaro olyan kövér, hogy kettőnek kéne számolnod - válaszolta Mercy kuncogva. Izembaro is tekintélyes hassal rendelkezett, de Bessarohoz képest karcsú volt, akár egy fűzfa. A tisztviselő olyan nagy volt, hogy egy különleges ülőhelyre volt szüksége, mely háromszor akkora volt, mint egy normális szék.
- A Reyaanok mind kövérek - mondta Daena. - Akkora a hasuk, mint a hajóik. Látnod kellett volna az apját. Mellette még ez is kicsinek tűnik. Egyszer behívták az Igazság Csarnokába szavazni, de mikor felszállt a bárkájára az elsüllyedt. - Megmarkolta Mercy könyökét. - Nézd, a Tengerúr fülkéje. - A Tengerúr soha nem látogatott el a Kapuhoz, de Izembaro azért elnevezett egy fülkét róla, ami a legnagyobb és legpazarabb volt a házban. - Ez biztos a westerosi küldött. Láttál már ilyen ruhákat egy ilyen öregemberen? És nézd, magával hozta a Fekete Gyöngyöt!
A küldött vékony volt és kopaszodott, az állán pedig furcsa kis szürke szakállkezdemény nőtt. A köpenye és a nadrágja sárga bársonyból készült. A zekéje kéken ragyogott, melytől majdhogynem könnyezni kezdett Mercy szeme. A mellkasán egy sárga cérnával hímzett pajzs volt, azon pedig egy büszke, kék kakas, mely lapis lazulikból állt. Az egyik őre a székéhez kísérte, míg két másik mögötte állt a fülke hátuljában.
A vele lévő nő legfeljebb harmadannyi idős lehetett, mint ő. Roppant bájos volt, úgy tűnt még a lámpások is fényesebben világítanak, mikor átmegy alattuk. Egy mély kivágású, sárga selyemköntöst viselt, mely elütött bőre világosbarna színétől. Fekete haját egy arany hajhálóval fogta fel, és egy gagátköves aranylánc pihent telt keblein. Miközben figyelték, közelebb hajolt a küldötthöz és a fülébe súgott valamit, amitől a férfi elkezdett nevetni.
- Igazából Barna Gyöngynek kellene hívniuk - mondta Mercy Daenának. - Sokkal inkább barna, mint fekete.
- Az első Fekete Gyöngy fekete volt, akár a tinta - felelte Daena. - Egy kalózkirálynő volt, egy Tengerúr fiának és egy Nyár-szigeteki hercegnőnek a lánya. Egy westerosi sárkánykirály elrabolta, hogy a szeretője legyen.
- Úgy szeretnék látni egy sárkányt - mondta Mercy vágyakozva. - Miért van a küldött mellkasán egy csirke?
Daena nevetett.
- Mercy, hát te semmit nem tudsz? Ez a címere. A Napnyugati Királyságban minden úrnak van címere. Van, akinek virágok, van, akinek halak vagy medvék, szarvasok vagy más dolgok vannak rajta. Nézd, a küldött őrei oroszlánokat viselnek.
Igaza volt. Négy őr volt ott; nagydarab, kemény külsejű férfiak, nehéz westerosi hosszúkardokkal a csípőjükön. Karmazsinvörös köpenyük arannyal volt szegélyezve, a vállukhoz pedig gránitszemű aranyoroszlánok rögzítették őket. Mikor Mercy megpillantotta az arcot az aranyozott, oroszlános sisak mögött, a gyomra is beleremegett. Az istenek ajándékot adtak nekem. Az ujjai erősen megszorították Daena karját.
- Az az őr. A másik végén, a Fekete Gyöngy mögött.
- Mi van vele? Ismered?
- Nem. - Mercy Braavosban született és nevelkedett, honnan is ismerhetne valami westerosit? Egy pillanatig gondolkodnia kellett. - Csak... nos, jó ránézni, nem gondolod? - Ez igaz volt, egy bizonyos módon, habár a szemei ridegek voltak.
Daena vállat vont.
- Túl öreg. Nem annyira, mint a többi, de... meglehet harminc is. És westerosi. Ők förtelmes vademberek, Mercy. Legjobb távol maradni a fajtájától.
- Távol maradni? - kuncogta Mercy. Mercy mindig is olyan kuncogós fajta lány volt. - Nem. Muszáj lesz közelebb kerülnöm hozzá. - Megölelte Daenát, és azt mondta: - Ha a Tolvaj keres, mondd neki, hogy elmentem még egyszer átolvasni a szövegemet. - Csak nagyon kevés volt neki, a nagy része pedig abból állt, hogy "Ó, ne, ne, ne" és "Ne, ó ne, ne érj hozzám" és "Kérlek, uram, én még szűz vagyok", de ez volt az első alkalom, hogy Izembaro egyáltalán szöveget adott neki, ezért várható volt, hogy szegény Mercy rendesen meg akarta tanulni.
A Hét Királyság küldötte két őrét bevitte magával a fülkébe, a másik kettő viszont az ajtó előtt állt, hogy biztosan senki se zavarja. Halkan beszélgettek a westerosi közös nyelven, miközben a lány halkan mögéjük surrant a sötét folyosón. Ezt a nyelvet Mercy nem ismerte.
- Hét pokol, ez a hely olyan nyirkos - hallotta az őrét panaszkodni. - A csontjaimig átfagytam. Hol vannak a rohadt narancsfák? Mindig azt hallottam, hogy narancsfák vannak a Szabad Városokban. Meg citrom és hárs. Gránátalma. Csípős paprika, forró éjszakák, és lányok csupasz hassal. Hol vannak a csupasz hasú lányok, kérdem én?
- Lent Lysben, Myrben és Ó-Volantisban - válaszolta a másik. Ő öregebb volt, nagy hasú és őszülő. - Egyszer voltam Lysben Tywin nagyúrral, mikor ő volt Aerys Segítője. Braavos északra van Királyvártól, te ostoba. Még egy rohadt térképet sem tudsz értelmezni?
- Szerinted meddig leszünk itt?
- Tovább, mint szeretnéd - válaszolta az öreg. - Ha az arany nélkül megy vissza, a királynő lefejezteti. Emellett, én már láttam a feleségét. Vannak lépcsők Kaszter-hegyen, ahova nem mehet le, mert félő, hogy beszorul, olyan kövér. Ki menne vissza ehhez, ha ott van a fekete királynője?
A jóképű katona vigyorgott.
- Nem gondolod, hogy megosztja majd velünk?
- Megőrültél? Szerinted észreveszi egyáltalán az olyanokat, mint mi? Az átkozott gazember még a nevünket sem tudja rendesen. Clegane-nel más volt.
- A Ser nem volt oda a színjátszásért, sem az elegáns kurvákért. Ha nőt akart, elvett egyet, de néha utána odaadta nekünk. Nem bánnám, ha megkóstolhatnám azt a Fekete Gyöngyöt. Gondolod, hogy ő is rózsaszín a lába között?
Mercy hallgatózni akart még, de nem volt rá ideje. A véres kéz nemsokára kezdődik, és a Tolvaj keresni fogja, hogy segítsen a jelmezeknél. Igaz, hogy Izembaro volt a Komédiások Királya, de a Tolvaj volt az, akitől mind féltek. Később lesz még ideje a csinos katonájára.
A véres kéz egy temetőben kezdődött.
Mikor hirtelen felbukkant a törpe egy fasíremlék mögül, a tömeg sziszegni és átkozódni kezdett. Bobono a színpad elejére kacsázott és lenézett rájuk.
- A hétarcú isten rászedett engem - kezdte, szinte morogta a szavakat. - Nemes atyámat a legtisztább aranyból teremtette, csakúgy, mint a testvéreimet, egy fiút és egy lányt. De engem sötétebb anyagból alkotott, csont és vér és por...
Ekkorra Marro is megjelent mögötte, ösztövéren és félelmetesen az Idegen hosszú, fekete köpenyében. Az arca is fekete volt, a fogai vörösek és vértől csillogtak, a homlokából pedig elefántcsontszínű szarvak álltak ki. Bobono nem láthatta, de a közönség igen. A Kapuban néma csend honolt. Marro csöndesen elindult.
Ahogy Mercy is. A jelmezeket már mind felakasztották, a Tolvaj pedig Daenával és a köntösével volt elfoglalva, amely majd a bírósági jelenethez kell, ezért hát Mercy hiánya nem fog feltűnni. Csöndesen, akár egy árnyék, ismét felment a küldött fülkéjéhez, ahol az őrök álltak. Ahogy a félhomályban állt, csendesen, akár egy szikla, jól meg tudta nézni a férfi arcát. Alaposan tanulmányozta, hogy biztosra menjen. Lehet, hogy túl fiatal vagyok neki? tűnődött. Túl lapos? Túl vékony? Remélte, hogy a férfi nem a nagy mellekért van oda. Bobononak igaza volt a mellkasával kapcsolatban. Az lenne a legjobb, ha hazavihetném magammal, hogy csakis az enyém legyen. Velem jönne vajon?
- Gondolod, hogy ő lehet az? - kérdezte a jóképű.
- Micsoda, elvitték a Mások az eszedet?
- Miért ne? Ez egy törpe, nem?
- Az Ördögfióka nem az egyetlen törpe a világon.
- Talán nem, de mindenki azt mondja, hogy milyen agyafúrt volt, nem igaz? Talán azt gondolja, hogy az utolsó hely, ahol a nővére keresné egy mutatványos társaság, ahol hülyét csinál magából. Tehát pontosan ezt teszi, hogy kicselezze.
- Te őrült vagy.
- Nos, talán utána megyek, miután vége az előadásnak. Kiderítem az igazságot. - Az őr a kardja markolatára tette a kezét. - Ha igazam van, nagyúr leszek, és, ha tévedek, nos, ez csak egy törpe. - Ugatva felnevetett.
A színpadon Bobono épp Marro vészjósló Idegenjével alkudozott. Nagy hangja volt, ahhoz képest, hogy milyen kicsire nőtt, még a legmagasabb emeleten is tökéletesen lehetett hallani.
- Add nekem a kelyhet - mondta az Idegennek -, melyből innom kell. Ha arany és oroszlánvér íze van, annál jobb. Mivel nem lehetek a hős, hadd legyek a szörny, és hadd leckéztessem meg őket szeretet helyett félelemmel.
Mercy együtt mormolta vele az utolsó mondatot. Ez jobb szöveg volt, mint az övé, és alkalmasabb is. Vagy kellek neki, vagy nem, gondolta, szóval kezdődjön az előadás. Elmondott egy néma imát a Sokarcú Istennek, kilépett a félhomályból, és odaugrándozott az őrhöz. Mercy, Mercy, Mercy.
- Nagyuraim - mondta -, beszéltek braavosiul? Ó, kérlek, mondjátok, hogy igen.
Az őrök összenéztek.
- Mit akar ez? - kérdezte az öregebb. - Ki ez?
- Az egyik komédiás - mondta a jóképű. Hátrafésülte szőke haját a homlokából és rámosolygott a lányra. - Sajnáljuk, kedvesem, mi nem értjük a locsogásodat.
Sok hűhó semmiért, gondolta Mercy, csak a közös nyelvet beszélik. Ez nem volt jó. Add fel vagy folytasd. Nem adhatta fel. Annyira akarta a férfit.
- Beszélem a nyelveteket kicsit - hazudta, Mercy legédesebb mosolyával. - Ti westerosi nagyurak vagytok, azt mondta egy barátom.
Az öregebb nevetett.
- Nagyurak? Igen, azok lennénk.
Mercy szégyenlősen lepillantott a cipőjére.
- Izembaro mondta, hogy járjak a kedvetekben - suttogta. - Ha van bármi, amit szeretnétek, bármi...
Az őrök összenéztek. Aztán a jóképű kinyújtotta a kezét, és megfogta a lány melleit.
- Bármi?
- Undorító vagy - mondta az idősebb.
- Miért? Ha ez az Izembaro vendégszerető akar lenni, udvariatlanság lenne visszautasítani. - Megcsavarta a mellbimbóját a ruha anyagán keresztül, csakúgy, mint a törpe, mikor a farkát erősítette vissza a lány. - A komédiások a második legjobb dolgok a kurvák után.
- Lehet, de ez még csak egy gyerek.
- Nem igaz - hazudta Mercy. - Már fiatal szűz vagyok.
- Nem sokáig - mondta a csinos. - Én Rafford nagyúr vagyok, drágám, és tudom, hogy mit akarok. Húzd fel a szoknyádat, és hajolj a falhoz.
- Ne itt - mondta Mercy, miközben eltolta a férfi kezét. - Ne ott, ahol a színdarabot játsszák. Lehet, hogy felkiáltok, és Izembaro akkor dühös lesz.
- Akkor hol?
- Tudok egy helyet.
Az öregebb savanyúan nézett.
- Azt hiszed, csak úgy elillanhatsz? Mi van, ha Őméltósága keresni kezd?
- Miért keresne? Az előadást nézi. És van saját szajhája, nekem miért ne lehetne? Nem fog sokáig tartani.
Nem, gondolta a lány, nem fog. Mercy megfogta a kezét, és levezette a lépcsőn, ki a ködös éjszakába.
- Akár komédiás is lehetnél, ha akarnád - mondta a férfinak, miközben az a színház falához nyomta.
- Én? - horkantotta az őr. - Én aztán nem, te lány. Az a sok rohadt beszéd, a felére sem emlékeznék.
- Az elején nehéz - ismerte el a lány. - De egy idő után könnyebb. Megtaníthatnálak egy szövegre.
A férfi elkapta a csuklóját.
- Én majd tanítalak téged. Itt az idő az első leckére. - Keményen magához húzta, és megcsókolta az ajkait, beleerőszakolva a nyelvét a lány szájába. Nedves és csúszós volt, mint egy angolna. Mercy a saját nyelvével válaszolt, aztán izgatottan eltolta magától.
- Ne itt. Valaki esetleg meglát. A szobám nincs messze, de siess. Vissza kell érnem a második felvonás előtt, vagy lekésem a megerőszakolásomat.
A férfi vigyorgott.
- Ettől ne félj, leány. - De engedte, hogy magával vonszolja. Kéz a kézben végigrohantak a ködös hidakon, sikátorokon és fel a szilánkos falépcsőkön. Az őr már levegő után kapkodott, mire elérték a kis szoba ajtaját. Mercy meggyújtott egy faggyúgyertyát, aztán kuncogva körbetáncolta a férfit.
- Ó, te már most elfáradtál. Elfelejtettem, milyen öreg vagy, nagyuram. Szeretnél pihenni egy kicsit? Csak feküdj le, és csukd be a szemed, én meg majd visszajövök, ha az Ördögfióka végzett a megerőszakolásommal.
- Nem mész sehová. - Durván magához húzta. - Vedd le a rongyaidat, és megmutatom, hogy mennyire vagyok öreg, leány.
- Mercy - mondta. - A nevem Mercy. Ki tudod mondani?
- Mercy - mondta a férfi. - Az én nevem Raff.
- Tudom. - A férfi lába közé csúsztatta a kezét, és a gyapjúnadrágon keresztül érezte, hogy milyen kemény.
- A zsinórok - sürgette. - Légy kedves lány, és oldozd ki őket. - Ehelyett a lány lefelé futtatta a kezeit a combja belsején. A férfi felmordult. - A fenébe, vigyáz ott, te...
Mercynek elállt a lélegzete és arrébb lépett, az arca zavart és félelmet tükrözött.
- Te vérzel.
- Mi a... - A férfi végignézett magán. - Az istenek legyenek jók. Mit csináltál velem, te kis picsa? - A vörös folt egyre terjedt a combján, átáztatva a nehéz anyagot.
- Semmit - vinnyogta Mercy. -Én soha... ó, ó, annyira sok a vér. Állítsd el, állítsd el, megijesztesz.
A férfi megrázta a fejét, az arcán kábult kifejezés ült. Mikor a combjához nyomta a kezét, vér spriccelt az ujjai közül. Lefolyt a lábán, bele a csizmájába. Most már nem tűnik olyan csinosnak, gondolta a lány. Csak falfehér és retteg.
- Egy törölközőt - zihálta az őr. - Hozz egy törölközőt, egy rongyot, nyomd rá. Istenek. Szédülök. - A combjától lefelé csuromvér volt a lába. Mikor megpróbált ráállni, a térde megbicsaklott, és elesett. - Segíts - könyörgött, miközben már a lába köze is vörös volt. - Anya, kegyelmezz! Egy gyógyítót... rohanj és keress egy gyógyítót, siess.
- Van egy a következő csatornánál, de nem fog idejönni. Neked kell elmenned hozzá. Tudsz járni?
- Járni? - Az ujjai csúszósak voltak a vértől. - Vak vagy, te leány? Úgy vérzem, akár egy leszúrt disznó. Nem tudok járni.
- Nos - mondta a lány - , akkor nem tudom, hogy fogsz eljutni hozzá.
- Vinned kell.
Látod? gondolta Mercy. Tudod te a szöveged, ahogy én is.
- Úgy gondolod? - kérdezte kedvesen Arya.
Nyájas Raff felnézett rá, ahogy előhúzta a hosszú, vékony pengét a ruhája ujjából. A lány beleszúrta a férfi torkába az álla alatt, megcsavarta, majd egy sima vágással felhasította a nyaka oldalát. A vér patakzott, a fény pedig kihunyt a férfi szemében.
- Valar morghulis - suttogta Arya, de Raff már halott volt, így nem hallotta. A lány körülnézett. Le kellett volna segítenem a lépcsőn, mielőtt megölöm. Most egyedül kell elhúznom a csatornáig, aztán beledobnom. Az angolnák elintézik a többit.
- Mercy, Mercy, Mercy - énekelte szomorkásan. Buta, kerge lány volt, de jószívű. Hiányozni fog neki, ahogy Daena és a Tolvaj, meg a többiek, még Izembaro és Bobono is. Nem kétséges, ez gondot fog okozni a Tengerúrnak, meg a küldöttnek, akinek csirke van a mellkasán.
De ezzel majd később foglalkozik. Most nem volt rá ideje. Jobb ha rohanok. Mercynek még mindig volt szövege, amit el kellett mondania, az első és egyben utolsó szövege, és Izembaro leszedte volna a fejét, ha lekési a saját megerőszakolását.
Kivéve az álmaimban. Vett egy mély levegőt, hogy lecsillapítsa dübörgő szívét, s közben megpróbált visszaemlékezni arra, hogy mit álmodott, de a nagy részét már elfelejtette. Vér volt benne, a feje felett világított a telihold, és volt egy fa, ami figyelte őt futás közben.
A redőnyöket nyitva hagyta, hogy a reggeli nap felébressze. De most nem sütött a nap Mercy kicsi szobáján kívül, az ablak előtt szürke ködfal állt. A levegő lehűlt... szerencsére, különben talán az egész napot ágyban tölti. Annyira Mercyre vallott volna, ha átalussza a saját megerőszakolását.
A libatollak bökték a lábait. A takarója köré tekeredett, mint egy kígyó. Kiszabadította magát, majd az üres padlóra dobta, és meztelenül az ablakhoz ment. Braavos beleveszett a ködbe. A lány látta a zöld vizet maga alatt a kis csatornában, a kőburkolatú utat az épület mögött, két íjászt a mohos hídon... de a híd legvége eltűnt a szürkeségben, és a csatorna másik oldalán lévő házakból is csak pár bizonytalan fénypont látszott. Lágy loccsanást hallott, amint egy kígyóbárka bukkant fel a híd középső boltíve alatt.
- Hány óra van? - kiáltott le Mercy a kígyó farka mellett álló férfinak, aki egy rúddal hajtotta előre a hajót.
Az ember felnézett, a hang után kutatva.
- Négy, a Titán üvöltése óta - a hangja visszhangzott a kavargó zöld vízen és a láthatatlan épületek falain.
Nem késett el, még nem, de nem szabad vesztegetnie az időt. Mercy mindig boldog volt és keményen dolgozott, de ritkán érkezett időben. Ez aznap este nem lett volna szerencsés. A westerosi küldöttet várták aznap a Kapuhoz, és Izembaro nem fogadott volna el kifogásokat, még akkor sem, ha a lány szépen mosolygott volna hozzájuk.
Múlt este, mielőtt elment lefeküdni megtöltötte a mosdótálját a csatornából, mivel jobban kedvelte a kissé sós vizet az iszapos zöld esővíznél. Belemártott egy durva rongyot, és lemosta magát a feje búbjától a sarkaiig, miközben egy lábon egyensúlyozott, hogy bőrkeményedéses talpához is hozzáférjen. Ezután megkereste a borotváját. A csupasz fejbőrön jobban állnak a parókák, állította Izembaro.
Megborotválkozott, felöltötte az alsóruháját, és belebújt egy formátlan barna gyapjúruhába. Mikor felvette a harisnyáját látta, hogy az egyik szára javításra szorul. Majd megkéri a Tolvajt, hogy segítsen; saját varrása oly szánalmas volt, hogy a ruhatárosnő legtöbbször szánakozva nézett rá. Bár lophatnék egy szebbet a ruhásszekrényből. Noha, ez kockázatos volt. Izembaro gyűlölte, mikor a komédiások a jelmezeit viselték az utcán. Kivéve Wendeyne. Egy lánynak csak le kell szopnia Izembaro farkát, és máris azt a ruhát viseli, amelyiket akarja. Mercy nem volt olyan bolond, hogy ilyet tegyen. Daena figyelmeztette.
- Azok a lányok, akik elindulnak ezen az úton, a Hajón végzik, ahol minden férfi tudja, bármelyik csinos darabot megkaphatja, ha elég vastag az erszénye.
A csizmái régi, barna bőrből készült darabok voltak, sófoltokkal pöttyözöttek, és repedezettek a sok használattól. Az öve egy kékre festett kenderkötél volt, melyet a derekára kötött, és egy kést akasztott a jobb csípőjére, valamint egy pénzes zacskót a balra. Végül átvetette a vállain a köpönyegét. Igazi komédiás köpeny volt, lila gyapjú vörös selyemszegéllyel, csuklyával, hogy védje az esőtől, és három rejtett zsebbel. Az egyikben néhány érme lapult, a másikban egy vaskulcs, a harmadikban pedig egy tőr. Egy igazi tőr, nem egy gyümölcsvágó kés, mint, ami a csípőjén lógott, habár ez igazából nem volt Mercyé, csakúgy, mint a többi kincse sem. A gyümölcsvágó kés viszont igen. A lányt arra teremtették, hogy gyümölcsöt egyen, mosolyogjon és viccelődjön, keményen dolgozzon és azt tegye, amit mondanak neki.
- Mercy, Mercy, Mercy - énekelte, amint lement a falépcsőn az utcára. A korlát szálkás volt, a fokok meredekek, és összesen öt lépcsősor volt, melyeknek köszönhetően olcsón kapta a szobát. Ezeknek, és Mercy mosolyának. Igaz, hogy kopasz és vékony volt, de szépen mosolygott, és udvariasan viselkedett. Még Izembaro is egyetértett azzal, hogy udvarias. Nem volt messze a Kaputól, úgy, ahogy a varjak repülnek, de az olyan lányoknak, akiknek lábaik voltak szárnyak helyett, hosszabb volt az út. Braavos egy kanyargós város volt. Az utcák kanyargósak voltak, a sikátorok kanyargósabbak, a csatornák pedig a legkanyargósabbak mind közül. Legtöbbször a hosszabb úton szeretett menni, le a Rongyszedők utcáján, tovább a Külső Kikötőn, ahol látta a tengert maga előtt és az eget maga fölött, és tiszta kilátása volt a Nagy Lagúnán át az Arzenálra és Sellagoro Pajzsának emelkedőire. A tengerészek köszöntek neki, mikor áthaladt a kikötőn, leszóltak a szurkos ibbeni bálnavadász hajók fedélzetéről és a nagy hasú westerosi halászbárkákról. Mercy nem mindig értette a szavaikat, de tudta, hogy mit mondanak. Néha visszamosolyogott és azt mondta, hogy a Kapunál találkozhatnak vele, ha van elég pénzük.
Az útja a Szemek Hídján át vitte, melyen faragott kőarcok voltak. A tetejéről belátta az egész várost: az Igazság Csarnokának zöld rézkupoláit, a Bíbor Kikötő árbocait, melyek úgy emelkedtek, mint egy erdő, a magas tornyokat, az arany villámokat a Tengerúr palotáján... még a Titán bronz vállait is a sötétzöld tengeren túl. De csak akkor, mikor a nap sütött Braavoson. A vastag ködben csak a szürkeség volt látható, így hát Mercy a rövidebb utat választotta, hogy kímélje szegény repedezett csizmáit.
A pára úgy tűnt, megnyílik előtte, majd újra bezárult utána. Az utcakövek nedvesek és simák voltak a lába alatt. Hallotta egy macska panaszos nyávogását. Braavos jó hely volt a macskáknak, akik ott is voltak mindenfelé, különösen éjszakánként. A ködben minden macska szürke, gondolta Mercy. A ködben minden ember gyilkos.
Még sohasem látott ennél nagyobb ködöt. A nagyobb csatornákban, a hajósok néha összeütköztek a kígyóbárkáikkal, mivel nem tudtak mást tenni, csak homályos fényeket gyújtani a hajójuk egyik oldalán.
Mercy elhaladt egy öregember mellett, aki egy lámpást vitt és a másik irányba tartott, és irigyelte a fényért. Az utca olyan homályos volt, hogy alig látta, hová lép. A város szegényebb részein, a házak, boltok és raktárépületek összezsúfolódtak, egymásra dőltek, mint a részeg szeretők, a felsőbb emeleteik olyan közel voltak, hogy át lehetett lépni az egyik erkélyről a másikra. Az utcák alattuk sötét alagutakká váltak, ahol minden lépés visszhangzott. A kisebb csatornák még veszélyesebbek voltak, mivel sok háznak, mely szegélyezte őket, voltak a víz fölé kiugró részeik. Izembaro imádta előadni a Tengerúr beszédét A kereskedő szomorú lányából, miszerint: "itt áll az utolsó Titán, fivérei köves vállain lovagolva", de Mercy jobban szerette azt a jelenetet, ahol a kövér kereskedő a Tengerúr fején ült, mikor áthaladt arany és bíbor bárkáján. Egyedül Braavosban történhetett ilyen, ezt mondták, és egyedül Braavosban nézte együtt nevetéstől harsogva Tengerúr és matróz.
A Kapu közel volt, a Víziváros szélén állt, a Külső Kikötő és a Bíbor Kikötő között. Egy régi raktár égett ott le, a talaj pedig minden éveben süllyedt egy kicsit, így hát olcsó volt a telek. Izembaro a raktár elárasztott, szikla alapján emelte fel a színházat. Igaz, hogy a Dóm és a Kék Lámpás környezete elegánsabb, mondta a komédiásainak a férfi, de itt a kikötők között soha nincsen híja a hajósoknak és kurváknak, akik megtöltik a nézőteret. A Hajó közel volt, és még mindig szép tömeget vonzott a kikötőbe, ahol immár húsz éve horgonyzott, mondta Izembaro, és így a Kapu is virágozni fog.
Az idő bebizonyította, hogy igaza volt. Rendbe tették az épületet, a Kapu színpadja kapott egy ponyvát maga fölé, a jelmezeik hajlamosak voltak a penészesedésre, és vízi kígyók fészkeltek az elárasztott pincében, de ezek közül egy sem zavarta őket, míg a nézőtér tele volt.
Az utolsó híd kötelekből és nyers palánkokból állt, és úgy látszott eltűnt a semmibe, de ez csak a köd miatt volt. Mercy átszaladt rajta, a sarkai csattogtak a fán. A köd szétnyílt, mint egy rongyos szürke függöny, így feltűnt előtte a színház. Sárga fény ömlött ki az ajtókon, és Mercy hallotta a benti hangokat. A bejárat mellett Nagy Brusco épp átfestette a legutóbbi műsor címét, és felírta helyette hatalmas vörös betűkkel, hogy A véres kéz. A szavak alá egy véres kezet is rajzolt azok számára, akik nem tudtak olvasni. Mercy megállt, hogy megnézze.
- Nagyon szép az a kéz - mondta neki.
- A hüvelykujja eltört - mutatott rá Brusco az ecsetével. - A Komédiások Királya keresett.
- Olyan sötét volt, hogy csak aludtam és aludtam. - Mikor Izembaro először a Komédiások Királyának hívta magát, a társulat gonosz örömét lelte benne, hiszen érezték, ezzel megsértik a rivális Dómot és a Kék Lámpást. Habár, újabban Izembaro elkezdte túl komolyan venni a címét.
- Most már csak királyokat hajlandó eljátszani - mondta Marro a szemét forgatva. - És, ha a darabban nincs király, hamarosan már nem is fogjuk előadni.
A véres kézben két király is volt, egy kövér és egy fiatal fiú. Izembero játszotta a kövéret. Nem volt nagy szerepe, de volt egy kitűnő beszéde, miközben haldokolva feküdt, és egy pompás harca egy démoni vaddisznóval azt megelőzően. Phario Forel írta a darabot, és neki volt a legvéresebb tolla egész Braavosban.
Mercy a színpad mögött találta a társaságot, és becsusszant Daena és a Tolvaj között, reménykedve, hogy késői érkezése észrevétlen marad. Izembaro arról beszélt, hogy a köd ellenére telt házra számít.
- Westeros királya elküldte követét, hogy tiszteletét tegye a Komédiások Királyánál ma este - mondta a társulatának. - Mi nem fogunk csalódást okozni uralkodó társainknak.
- Mi? - kérdezte a Tolvaj, aki a színészek jelmezeit készítette. - Most már több is van belőle?
- Elég kövér, hogy kettőnek számítson - suttogta Bobono. Minden színtársulatnak kellett egy törpe. Ő volt az övék. Mikor meglátta Mercyt, rákacsintott. - Aha - mondta. - Itt is van. Készen áll a kislány a megerőszakolására? - Cuppantott egyet.
A Tolvaj fejbe vágta.
- Maradj csöndben.
A Komédiások Királya figyelmen kívül hagyta a jelenetet. Még mindig beszélt, elmondta a mutatványosoknak, hogy milyen nagyszerűnek kell lenniük. A westerosi küldött mellett lesznek még tisztviselők, és híres kurtizánok is ma este a nézők között. Nem állt szándékában hagyni, hogy rossz benyomásokkal távozzanak.
- Nagyon rosszul fog járni az, aki csalódást okoz nekem - ígérte. Ezt a fenyegetést Phario Forel első darabjából, a Sárkányurak értékéből kölcsönözte, ahol Garin herceg szájából hangzott el a csata előestéjén.
Mire Izembaro befejezte, már csak kevesebb, mint egy óra maradt az előadásig, és a komédiások őrjöngtek. A Kapu Mercy nevétől volt hangos.
- Mercy - könyörgött a barátja, Daena. - Stork úrnő már megint rálépett a köntöse szélére. Segíts visszavarrni!
- Mercy - hívta az Idegen. - Hozd ide a rohadt ragasztót, le fog esni a szarvam.
- Mercy - mennydörögte maga, Izembaro a Hatalmas. - Mit csináltál a koronámmal, te lány? Nem léphetek színpadra a koronám nélkül. Honnan tudnák akkor, hogy én vagyok a király?
- Mercy - nyikorogta a törpe Bobono. - Mercy, valami baj van a zsinórjaimmal, a farkam folyton leesik.
Előkerítette a ragasztót és rögzítette az Idegen bal szarvát a homlokára. Megtalálta Izembaro koronáját az árnyékszéken, ahol mindig elhagyta, és segített neki a parókájához tűzni. Aztán rohant tűért és cérnáért, hogy a Tolvaj visszavarrhassa a szegélyt a királynő arany esküvői ruhájára.
És Bobono farka valóban leesni készült. Arra tervezték, hogy előbukkanjon az erőszaktevős jelenethez. Milyen undorító dolog, gondolta Mercy, miközben a törpe előtt térdelt, hogy helyrehozza. A farok egy láb hosszú volt és olyan vastag, mint a lány karja, elég nagy, hogy még a legmagasabb páholyból is látni lehessen. A kelmefestő elég szegényes munkát végzett; a dolog maga rózsaszín és fehér foltos, a vége pedig szilvaszínű volt. Mercy visszadugta Bobono nadrágjába és megkötötte a zsinórjait is.
- Mercy - énekelte a férfi, míg a lány megszorította a zsinórokat. - Mercy, Mercy, gyere be ma este a szobámba, és csinálj férfit belőlem.
- Eunuchot fogok belőled csinálni, ha továbbra is kioldod a nadrágodat, csak hogy a lábad közére pazaroljam az időmet.
- Minket egymásnak teremtettek, Mercy - bizonygatta Bobono. - Nézd, hiszen egy magasak vagyunk.
- Csak ha térdelek. Emlékszel a szövegedre? - csupán két hete volt, hogy a törpe bebillegett a színpadra és Az archon gyötrelmét a grumpkin beszédével nyitotta a Kereskedő kéjsóvár úrnőjéből. Izembaro élve megnyúzza, ha elkövet még egy ilyen baklövést, még az sem érdekelte volna, hogy milyen nehéz egy jó törpét találni.
- Mit adunk elő, Mercy? - kérdezte Bobono ártatlanul.
Csak ugrat engem, gondolta Mercy. Ma este nem részeg, tökéletesen tud mindent.
- Phario új Véres kezét, a Hét Királyság küldöttének tiszteletére.
- Már emlékszem - Bobono baljós károgássá halkította a hangját. - A hétarcú isten rászedett engem - mondta. - Nemes atyámat a legtisztább aranyból teremtette, csakúgy, mint a testvéreimet, egy fiút és egy lányt. De engem sötétebb anyagból alkotott, csont és vér és por, összegyúrva, ezzé az undok testté, mit magad előtt látsz. - Ezzel megragadta a lány mellkasát, és a mellei után kutatott. - Nincsenek cicijeid. Hogy tudnék megerőszakolni egy lányt cicik nélkül?
A lány a mutató és hüvelykujja közé kapta a törpe orrát és megcsavarta.
- Nem lesz orrod, hacsak le nem veszed rólam a kezed.
- Aúúúúúúú - visította, és elengedte.
- Egy vagy két év múlva nőnek majd cicijeim - Mercy toronyként magasodott a kis ember fölé. - De te soha nem fogsz új orrot növeszteni. Gondolj erre, mielőtt hozzámérsz.
Bobono megdörzsölte fájós orrát.
- Nincs rá okod, hogy ilyen szégyenlős legyél. Hamarosan úgyis megerőszakollak.
- A második felvonásig nem.
- Mindig jól megszorongatom Wendeyne melleit Az archon gyötrelmében, mikor megerőszakolom - panaszkodott a törpe. - Ő szereti, és a közönség is. El kell kápráztatnunk a közönséget.
Ez egyike volt Izembaro "bölcsességeinek", ahogy ő nevezte. El kell kápráztatnunk a közönséget.
- Fogadok, hogy elkápráztatnám a közönséget, ha letépném a törpe farkát és fejbe verném vele - válaszolta Mercy. - Ilyet még úgysem láttak. - Mindig mutass nekik olyat, amit még nem láttak, ez szintén Izembaro "bölcsességei" közé tartozott, és erre Bobononak sem volt könnyű mit mondania. - Készen vagy - közölte Mercy. - Lássuk, hogy a nadrágodban tudod-e tartani, amíg kell.
Izembaro megint őt hívta. Most a vaddisznóölő lándzsáját nem találta. Mercy megkereste neki, segített Nagy Brusconak felölteni a vaddisznó jelmezét, ellenőrizte az áltőröket, hogy biztos legyen, senki nem cserélte ki őket igazira (a Dómban már történt ilyen, és egy komédiás meghalt), és töltött Stork úrnőnek egy korty bort, amit minden előadás előtt elfogyasztott. Mikor az összes "Mercy, Mercy, Mercy" kiáltás abbamaradt, megpihent egy pillanatig a ház előtt.
A nézőtér annyira megtelt, mint még soha, és már most mindenkinek jó kedve volt, tréfálkoztak és lökdösődtek, ettek és ittak, Látott egy árust, aki nagy darab sajtokat adott el, amiket az ujjaival tört le, ha vevőre akadt. Egy nőnél egy kosárnyi ráncos alma volt. Több tömlő bor járt kézről kézre, néhány lány csókot árult pénzért, egy tengerész pedig furulyázott. A szomorú szemű kis ember, akit Quillnek hívtak, hátul állt, és figyelte hogy mit lophatna el a saját darabjaihoz. Bűvész Cossomo is eljött, és vele volt Yna, a félszemű szajha a Boldog Kikötőből, de Mercy nem ismerhette őket, és ők sem ismerték Mercyt. Daena felismert néhány rendszeres vendéget, és megmutatta őket a lánynak; Dellono, a kelmefestő, akinek beesett fehér arca és foltos lila kezei voltak, Galeo, a kolbász készítő, zsíros bőrkötényében, a magas Tomarro, vállán a házi patkányával.
- Jobb lesz, ha Tomarro nem hagyja, hogy Galeo meglássa azt a patkányt - mondta Daena. - Azt hallottam, ez az egyetlen hús, amit azokba a kolbászokba tesz.- Mercy eltakarta a száját és nevetett.
A karzat is megtelt. Az első és a harmadik szint a kereskedőknek, a kapitányoknak és egyéb tiszteletre méltó személyeknek volt fenntartva. A bravok a legmagasabb, negyedik emeletet kedvelték, amiért a legkevesebbet kellett fizetni. Ott fent rikítottak a színek, míg lejjebb komorabb árnyalatok uralkodtak. A második szint több fülkére volt osztva, ahol a hatalmasabbak foglaltak helyet nagy kényelemben, távol a felettük és alattuk lévő közönségességtől. Nekik volt a legjobb rálátásuk a színpadra, és szolgálók hordták az ételt, bort, párnákat, bármit, amit kívántak. Még az is ritkaság volt, ha ez a szint félig megtelt; azok az előkelőségek, akik a színjátszásnak szenteltek egy estét, inkább a Dómot vagy a Kék Lámpást keresték fel, ahol az előadások finomabbak és költőibbek voltak.
Ez az este más volt, kétség kívül a westerosi küldöttnek köszönhetően. Az egyik fülkében Otharys három leszármazottja foglalt helyet, mindegyik egy híres kurtizán társaságában; Prestayn egyedül ült, ez az ember olyan öreg volt, hogy csodaszámba ment, hogy eljutott a székéig; Torone és Pranelis egy fülkén, és egy kényelmetlen szövetségen osztoztak; a Harmadik Kard féltucat barátját látta vendégül.
- Öt tisztviselőt látok - mondta Daena.
- Bessaro olyan kövér, hogy kettőnek kéne számolnod - válaszolta Mercy kuncogva. Izembaro is tekintélyes hassal rendelkezett, de Bessarohoz képest karcsú volt, akár egy fűzfa. A tisztviselő olyan nagy volt, hogy egy különleges ülőhelyre volt szüksége, mely háromszor akkora volt, mint egy normális szék.
- A Reyaanok mind kövérek - mondta Daena. - Akkora a hasuk, mint a hajóik. Látnod kellett volna az apját. Mellette még ez is kicsinek tűnik. Egyszer behívták az Igazság Csarnokába szavazni, de mikor felszállt a bárkájára az elsüllyedt. - Megmarkolta Mercy könyökét. - Nézd, a Tengerúr fülkéje. - A Tengerúr soha nem látogatott el a Kapuhoz, de Izembaro azért elnevezett egy fülkét róla, ami a legnagyobb és legpazarabb volt a házban. - Ez biztos a westerosi küldött. Láttál már ilyen ruhákat egy ilyen öregemberen? És nézd, magával hozta a Fekete Gyöngyöt!
A küldött vékony volt és kopaszodott, az állán pedig furcsa kis szürke szakállkezdemény nőtt. A köpenye és a nadrágja sárga bársonyból készült. A zekéje kéken ragyogott, melytől majdhogynem könnyezni kezdett Mercy szeme. A mellkasán egy sárga cérnával hímzett pajzs volt, azon pedig egy büszke, kék kakas, mely lapis lazulikból állt. Az egyik őre a székéhez kísérte, míg két másik mögötte állt a fülke hátuljában.
A vele lévő nő legfeljebb harmadannyi idős lehetett, mint ő. Roppant bájos volt, úgy tűnt még a lámpások is fényesebben világítanak, mikor átmegy alattuk. Egy mély kivágású, sárga selyemköntöst viselt, mely elütött bőre világosbarna színétől. Fekete haját egy arany hajhálóval fogta fel, és egy gagátköves aranylánc pihent telt keblein. Miközben figyelték, közelebb hajolt a küldötthöz és a fülébe súgott valamit, amitől a férfi elkezdett nevetni.
- Igazából Barna Gyöngynek kellene hívniuk - mondta Mercy Daenának. - Sokkal inkább barna, mint fekete.
- Az első Fekete Gyöngy fekete volt, akár a tinta - felelte Daena. - Egy kalózkirálynő volt, egy Tengerúr fiának és egy Nyár-szigeteki hercegnőnek a lánya. Egy westerosi sárkánykirály elrabolta, hogy a szeretője legyen.
- Úgy szeretnék látni egy sárkányt - mondta Mercy vágyakozva. - Miért van a küldött mellkasán egy csirke?
Daena nevetett.
- Mercy, hát te semmit nem tudsz? Ez a címere. A Napnyugati Királyságban minden úrnak van címere. Van, akinek virágok, van, akinek halak vagy medvék, szarvasok vagy más dolgok vannak rajta. Nézd, a küldött őrei oroszlánokat viselnek.
Igaza volt. Négy őr volt ott; nagydarab, kemény külsejű férfiak, nehéz westerosi hosszúkardokkal a csípőjükön. Karmazsinvörös köpenyük arannyal volt szegélyezve, a vállukhoz pedig gránitszemű aranyoroszlánok rögzítették őket. Mikor Mercy megpillantotta az arcot az aranyozott, oroszlános sisak mögött, a gyomra is beleremegett. Az istenek ajándékot adtak nekem. Az ujjai erősen megszorították Daena karját.
- Az az őr. A másik végén, a Fekete Gyöngy mögött.
- Mi van vele? Ismered?
- Nem. - Mercy Braavosban született és nevelkedett, honnan is ismerhetne valami westerosit? Egy pillanatig gondolkodnia kellett. - Csak... nos, jó ránézni, nem gondolod? - Ez igaz volt, egy bizonyos módon, habár a szemei ridegek voltak.
Daena vállat vont.
- Túl öreg. Nem annyira, mint a többi, de... meglehet harminc is. És westerosi. Ők förtelmes vademberek, Mercy. Legjobb távol maradni a fajtájától.
- Távol maradni? - kuncogta Mercy. Mercy mindig is olyan kuncogós fajta lány volt. - Nem. Muszáj lesz közelebb kerülnöm hozzá. - Megölelte Daenát, és azt mondta: - Ha a Tolvaj keres, mondd neki, hogy elmentem még egyszer átolvasni a szövegemet. - Csak nagyon kevés volt neki, a nagy része pedig abból állt, hogy "Ó, ne, ne, ne" és "Ne, ó ne, ne érj hozzám" és "Kérlek, uram, én még szűz vagyok", de ez volt az első alkalom, hogy Izembaro egyáltalán szöveget adott neki, ezért várható volt, hogy szegény Mercy rendesen meg akarta tanulni.
A Hét Királyság küldötte két őrét bevitte magával a fülkébe, a másik kettő viszont az ajtó előtt állt, hogy biztosan senki se zavarja. Halkan beszélgettek a westerosi közös nyelven, miközben a lány halkan mögéjük surrant a sötét folyosón. Ezt a nyelvet Mercy nem ismerte.
- Hét pokol, ez a hely olyan nyirkos - hallotta az őrét panaszkodni. - A csontjaimig átfagytam. Hol vannak a rohadt narancsfák? Mindig azt hallottam, hogy narancsfák vannak a Szabad Városokban. Meg citrom és hárs. Gránátalma. Csípős paprika, forró éjszakák, és lányok csupasz hassal. Hol vannak a csupasz hasú lányok, kérdem én?
- Lent Lysben, Myrben és Ó-Volantisban - válaszolta a másik. Ő öregebb volt, nagy hasú és őszülő. - Egyszer voltam Lysben Tywin nagyúrral, mikor ő volt Aerys Segítője. Braavos északra van Királyvártól, te ostoba. Még egy rohadt térképet sem tudsz értelmezni?
- Szerinted meddig leszünk itt?
- Tovább, mint szeretnéd - válaszolta az öreg. - Ha az arany nélkül megy vissza, a királynő lefejezteti. Emellett, én már láttam a feleségét. Vannak lépcsők Kaszter-hegyen, ahova nem mehet le, mert félő, hogy beszorul, olyan kövér. Ki menne vissza ehhez, ha ott van a fekete királynője?
A jóképű katona vigyorgott.
- Nem gondolod, hogy megosztja majd velünk?
- Megőrültél? Szerinted észreveszi egyáltalán az olyanokat, mint mi? Az átkozott gazember még a nevünket sem tudja rendesen. Clegane-nel más volt.
- A Ser nem volt oda a színjátszásért, sem az elegáns kurvákért. Ha nőt akart, elvett egyet, de néha utána odaadta nekünk. Nem bánnám, ha megkóstolhatnám azt a Fekete Gyöngyöt. Gondolod, hogy ő is rózsaszín a lába között?
Mercy hallgatózni akart még, de nem volt rá ideje. A véres kéz nemsokára kezdődik, és a Tolvaj keresni fogja, hogy segítsen a jelmezeknél. Igaz, hogy Izembaro volt a Komédiások Királya, de a Tolvaj volt az, akitől mind féltek. Később lesz még ideje a csinos katonájára.
A véres kéz egy temetőben kezdődött.
Mikor hirtelen felbukkant a törpe egy fasíremlék mögül, a tömeg sziszegni és átkozódni kezdett. Bobono a színpad elejére kacsázott és lenézett rájuk.
- A hétarcú isten rászedett engem - kezdte, szinte morogta a szavakat. - Nemes atyámat a legtisztább aranyból teremtette, csakúgy, mint a testvéreimet, egy fiút és egy lányt. De engem sötétebb anyagból alkotott, csont és vér és por...
Ekkorra Marro is megjelent mögötte, ösztövéren és félelmetesen az Idegen hosszú, fekete köpenyében. Az arca is fekete volt, a fogai vörösek és vértől csillogtak, a homlokából pedig elefántcsontszínű szarvak álltak ki. Bobono nem láthatta, de a közönség igen. A Kapuban néma csend honolt. Marro csöndesen elindult.
Ahogy Mercy is. A jelmezeket már mind felakasztották, a Tolvaj pedig Daenával és a köntösével volt elfoglalva, amely majd a bírósági jelenethez kell, ezért hát Mercy hiánya nem fog feltűnni. Csöndesen, akár egy árnyék, ismét felment a küldött fülkéjéhez, ahol az őrök álltak. Ahogy a félhomályban állt, csendesen, akár egy szikla, jól meg tudta nézni a férfi arcát. Alaposan tanulmányozta, hogy biztosra menjen. Lehet, hogy túl fiatal vagyok neki? tűnődött. Túl lapos? Túl vékony? Remélte, hogy a férfi nem a nagy mellekért van oda. Bobononak igaza volt a mellkasával kapcsolatban. Az lenne a legjobb, ha hazavihetném magammal, hogy csakis az enyém legyen. Velem jönne vajon?
- Gondolod, hogy ő lehet az? - kérdezte a jóképű.
- Micsoda, elvitték a Mások az eszedet?
- Miért ne? Ez egy törpe, nem?
- Az Ördögfióka nem az egyetlen törpe a világon.
- Talán nem, de mindenki azt mondja, hogy milyen agyafúrt volt, nem igaz? Talán azt gondolja, hogy az utolsó hely, ahol a nővére keresné egy mutatványos társaság, ahol hülyét csinál magából. Tehát pontosan ezt teszi, hogy kicselezze.
- Te őrült vagy.
- Nos, talán utána megyek, miután vége az előadásnak. Kiderítem az igazságot. - Az őr a kardja markolatára tette a kezét. - Ha igazam van, nagyúr leszek, és, ha tévedek, nos, ez csak egy törpe. - Ugatva felnevetett.
A színpadon Bobono épp Marro vészjósló Idegenjével alkudozott. Nagy hangja volt, ahhoz képest, hogy milyen kicsire nőtt, még a legmagasabb emeleten is tökéletesen lehetett hallani.
- Add nekem a kelyhet - mondta az Idegennek -, melyből innom kell. Ha arany és oroszlánvér íze van, annál jobb. Mivel nem lehetek a hős, hadd legyek a szörny, és hadd leckéztessem meg őket szeretet helyett félelemmel.
Mercy együtt mormolta vele az utolsó mondatot. Ez jobb szöveg volt, mint az övé, és alkalmasabb is. Vagy kellek neki, vagy nem, gondolta, szóval kezdődjön az előadás. Elmondott egy néma imát a Sokarcú Istennek, kilépett a félhomályból, és odaugrándozott az őrhöz. Mercy, Mercy, Mercy.
- Nagyuraim - mondta -, beszéltek braavosiul? Ó, kérlek, mondjátok, hogy igen.
Az őrök összenéztek.
- Mit akar ez? - kérdezte az öregebb. - Ki ez?
- Az egyik komédiás - mondta a jóképű. Hátrafésülte szőke haját a homlokából és rámosolygott a lányra. - Sajnáljuk, kedvesem, mi nem értjük a locsogásodat.
Sok hűhó semmiért, gondolta Mercy, csak a közös nyelvet beszélik. Ez nem volt jó. Add fel vagy folytasd. Nem adhatta fel. Annyira akarta a férfit.
- Beszélem a nyelveteket kicsit - hazudta, Mercy legédesebb mosolyával. - Ti westerosi nagyurak vagytok, azt mondta egy barátom.
Az öregebb nevetett.
- Nagyurak? Igen, azok lennénk.
Mercy szégyenlősen lepillantott a cipőjére.
- Izembaro mondta, hogy járjak a kedvetekben - suttogta. - Ha van bármi, amit szeretnétek, bármi...
Az őrök összenéztek. Aztán a jóképű kinyújtotta a kezét, és megfogta a lány melleit.
- Bármi?
- Undorító vagy - mondta az idősebb.
- Miért? Ha ez az Izembaro vendégszerető akar lenni, udvariatlanság lenne visszautasítani. - Megcsavarta a mellbimbóját a ruha anyagán keresztül, csakúgy, mint a törpe, mikor a farkát erősítette vissza a lány. - A komédiások a második legjobb dolgok a kurvák után.
- Lehet, de ez még csak egy gyerek.
- Nem igaz - hazudta Mercy. - Már fiatal szűz vagyok.
- Nem sokáig - mondta a csinos. - Én Rafford nagyúr vagyok, drágám, és tudom, hogy mit akarok. Húzd fel a szoknyádat, és hajolj a falhoz.
- Ne itt - mondta Mercy, miközben eltolta a férfi kezét. - Ne ott, ahol a színdarabot játsszák. Lehet, hogy felkiáltok, és Izembaro akkor dühös lesz.
- Akkor hol?
- Tudok egy helyet.
Az öregebb savanyúan nézett.
- Azt hiszed, csak úgy elillanhatsz? Mi van, ha Őméltósága keresni kezd?
- Miért keresne? Az előadást nézi. És van saját szajhája, nekem miért ne lehetne? Nem fog sokáig tartani.
Nem, gondolta a lány, nem fog. Mercy megfogta a kezét, és levezette a lépcsőn, ki a ködös éjszakába.
- Akár komédiás is lehetnél, ha akarnád - mondta a férfinak, miközben az a színház falához nyomta.
- Én? - horkantotta az őr. - Én aztán nem, te lány. Az a sok rohadt beszéd, a felére sem emlékeznék.
- Az elején nehéz - ismerte el a lány. - De egy idő után könnyebb. Megtaníthatnálak egy szövegre.
A férfi elkapta a csuklóját.
- Én majd tanítalak téged. Itt az idő az első leckére. - Keményen magához húzta, és megcsókolta az ajkait, beleerőszakolva a nyelvét a lány szájába. Nedves és csúszós volt, mint egy angolna. Mercy a saját nyelvével válaszolt, aztán izgatottan eltolta magától.
- Ne itt. Valaki esetleg meglát. A szobám nincs messze, de siess. Vissza kell érnem a második felvonás előtt, vagy lekésem a megerőszakolásomat.
A férfi vigyorgott.
- Ettől ne félj, leány. - De engedte, hogy magával vonszolja. Kéz a kézben végigrohantak a ködös hidakon, sikátorokon és fel a szilánkos falépcsőkön. Az őr már levegő után kapkodott, mire elérték a kis szoba ajtaját. Mercy meggyújtott egy faggyúgyertyát, aztán kuncogva körbetáncolta a férfit.
- Ó, te már most elfáradtál. Elfelejtettem, milyen öreg vagy, nagyuram. Szeretnél pihenni egy kicsit? Csak feküdj le, és csukd be a szemed, én meg majd visszajövök, ha az Ördögfióka végzett a megerőszakolásommal.
- Nem mész sehová. - Durván magához húzta. - Vedd le a rongyaidat, és megmutatom, hogy mennyire vagyok öreg, leány.
- Mercy - mondta. - A nevem Mercy. Ki tudod mondani?
- Mercy - mondta a férfi. - Az én nevem Raff.
- Tudom. - A férfi lába közé csúsztatta a kezét, és a gyapjúnadrágon keresztül érezte, hogy milyen kemény.
- A zsinórok - sürgette. - Légy kedves lány, és oldozd ki őket. - Ehelyett a lány lefelé futtatta a kezeit a combja belsején. A férfi felmordult. - A fenébe, vigyáz ott, te...
Mercynek elállt a lélegzete és arrébb lépett, az arca zavart és félelmet tükrözött.
- Te vérzel.
- Mi a... - A férfi végignézett magán. - Az istenek legyenek jók. Mit csináltál velem, te kis picsa? - A vörös folt egyre terjedt a combján, átáztatva a nehéz anyagot.
- Semmit - vinnyogta Mercy. -Én soha... ó, ó, annyira sok a vér. Állítsd el, állítsd el, megijesztesz.
A férfi megrázta a fejét, az arcán kábult kifejezés ült. Mikor a combjához nyomta a kezét, vér spriccelt az ujjai közül. Lefolyt a lábán, bele a csizmájába. Most már nem tűnik olyan csinosnak, gondolta a lány. Csak falfehér és retteg.
- Egy törölközőt - zihálta az őr. - Hozz egy törölközőt, egy rongyot, nyomd rá. Istenek. Szédülök. - A combjától lefelé csuromvér volt a lába. Mikor megpróbált ráállni, a térde megbicsaklott, és elesett. - Segíts - könyörgött, miközben már a lába köze is vörös volt. - Anya, kegyelmezz! Egy gyógyítót... rohanj és keress egy gyógyítót, siess.
- Van egy a következő csatornánál, de nem fog idejönni. Neked kell elmenned hozzá. Tudsz járni?
- Járni? - Az ujjai csúszósak voltak a vértől. - Vak vagy, te leány? Úgy vérzem, akár egy leszúrt disznó. Nem tudok járni.
- Nos - mondta a lány - , akkor nem tudom, hogy fogsz eljutni hozzá.
- Vinned kell.
Látod? gondolta Mercy. Tudod te a szöveged, ahogy én is.
- Úgy gondolod? - kérdezte kedvesen Arya.
Nyájas Raff felnézett rá, ahogy előhúzta a hosszú, vékony pengét a ruhája ujjából. A lány beleszúrta a férfi torkába az álla alatt, megcsavarta, majd egy sima vágással felhasította a nyaka oldalát. A vér patakzott, a fény pedig kihunyt a férfi szemében.
- Valar morghulis - suttogta Arya, de Raff már halott volt, így nem hallotta. A lány körülnézett. Le kellett volna segítenem a lépcsőn, mielőtt megölöm. Most egyedül kell elhúznom a csatornáig, aztán beledobnom. Az angolnák elintézik a többit.
- Mercy, Mercy, Mercy - énekelte szomorkásan. Buta, kerge lány volt, de jószívű. Hiányozni fog neki, ahogy Daena és a Tolvaj, meg a többiek, még Izembaro és Bobono is. Nem kétséges, ez gondot fog okozni a Tengerúrnak, meg a küldöttnek, akinek csirke van a mellkasán.
De ezzel majd később foglalkozik. Most nem volt rá ideje. Jobb ha rohanok. Mercynek még mindig volt szövege, amit el kellett mondania, az első és egyben utolsó szövege, és Izembaro leszedte volna a fejét, ha lekési a saját megerőszakolását.
Fordította: Esztyy98
Kérlek ne lopj! Köszönöm! :)